Az emberek miért hiszik, hogy bármilyen pénzre is van jogosultságuk, amiért nem izzadtak meg?

Hát ez az amit nem fogok fel: hogy érdemelhet valaki rosszat? Vagy azt, hogy rossz legyen. Egyébként zongorázhatunk reggelig, ugyanazt mondom. Undorodom valakiktől, mert besokalltam. Visszataszító amit gondolnak, amit mondanak, ahogy viselkednek.

Én sem mondtam, hogy egy népet leír az, hogy egyes tagjai milyen emberek. Az visszataszító, ami ott uralkodik. A fennálló vélemények, viselkedések, egyáltalán gondolatok. Sznobizmus, rasszizmus, homofóbia, sovinizmus, az empátia tökéletes hiánya, tomboló utálat, gyűlölködés, megvetés stb. Ahogy kell! Ebből melyik nem meghatározó Magyarországon?

Nem a kormány. Nem az ellenzék. A közszereplők, a közemberek, a politikusok 97%-a visszataszító. De engem ők a legkevésbé sem érdekelnek. Engem a magyar nép érdekel, amely visszataszító módon beszél és viselkedik. És megdöbbent, hogy ha már mégis van benned egy kis erkölcsi érzék, akkor az nem hat meg, de ha én beszólok nekik, hogy márpedig undorodom tőletek, akkor azon egy fél napig is elduzzogsz. Nem érzed az izzadtság szagot? Másrészt nem pár emberről van szó. Ki nem gyűlöli a hajléktalanokat és a szegényeket Magyarországon? Ki nem meleggyűlölő? Ki nem rasszista? Ki nem fanatikus migráncsgyűlölő? Ki nem sovén? Ki nem sznob? Mutass 10 ilyen embert és még mindig rossz lesz az arány.

Nem véletlenül van kivándorlás. Egyébként nem csak magyarok vagyunk itt kint. Ide jöttek már románok, lettek, stb.

Kibírhatatlan szörnyű korszak, a saját életünk problémáival együtt pedig egyesek már nem bírjuk ezt el. Vidék, elmaradottság, unalom, nem evilágiság, rasszizmus, szörnyű utálkozás, és vérszomjúság, ez nem megy. Visszataszító. Undorodom ettől. És engedtessék meg, hogy ne dícsérő szavakkal illessem a jelenlegi magyar társadalmat.

Jézusom, ennyi baromságot összehordani. Már bocsássál meg, de te vagy troll vagy, vagy pedig idióta.

Meg jössz azzal, hogy itt szr arcok vannak, meg mittudomén milyen soviniszták, közben meg te is összevonsz embereket, és ilyeneket írsz, hogy undorodom tőletek.

Jó persze igaz, az, h sok a szr arc, de minden városban,. meg majdnem minden faluban lehet találni értelmes embereket. Nem tudom, hogy hol éltél Magyarországon, de úgy általában ez egy élhető ország. Mondjuk engem speciel soha sem zavartak a lerobbant vasútállomások, meg az alkoholista csövesek, meg a bunkó asszonyverő falusiak, mert nem köztük éltem, meg normális helyen laktam mindig.

De elég sokat utazok az országon belül, és az ilyen lepukkant dolgok mellett mindig ott vannak a szép dolgok, meg az érdekes emberek. Szvsz jobb országokban sincs több érdekes ember. Én maximum akkor mennék külföldre, ha olyan dolgot akarnék csinálni, amit itt nem lehet.

Persze, hogyne. Sajnálom, hogy belegázoltam valakik lelkivilágába, de ez nem szándékos. Egyszerűen, az hogy elmondtam amit akartam, ezt vonja maga után. A maga módján rengeteg magyar rendes, derék ember, egyébként pedig közösségileg hááát... Rettenetesen rosszul szocializálódottak. Nem különösebben nyitottak. Nem igazán szolidárisak. Nem kifejezetten jóakaratúak. És nem kell semmi különös manapság, valahogy bárkit képesek a végsőkig megvetni.

Ugyanazok az emberek. Nem mondtam, hogy élhetetlen, de ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet kibírhatatlan. Na például ez is. Két fogalom nagyon hasonló de nem ugyanaz.

Ugyanakkor nehéz elviselni, hogy nagyobb konfliktus Magyarországon azért nincs már hosszú idő óta, mert visszafojtott lélegzettel éltünk. Márpedig nem mindenkinek könnyű, a végletekig tartó önmegtartóztatás, miközben eklektikus és senkit sem érdeklő életet él, csak, hogy megfeleljen.

Persze, hogyne bennem is van előítélet. Vannak akiket nem szenvedhetek, de az amit ma kívülről nézve is elvisel és csinál a magyar társadalom, na az nem ez. Láthatóan elvesztették az emberek a józanságukat, ezzel pedig csak csendben és visszafojtott lélegzettel lehetne együtt élni. Köszönöm, ebből nem kérek. Nem állítom, hogy mindig ilyen rossz volt, de ahogy telik az idő minden indíttatás a hazatérésre csak csökken és csökken. Mint mondtam én egyszerűen kiábrándultam. Nem tartom menthetőnek. Hogy lehetne menthető, ha én már nem vagyok ott, ti pedig ott vagytok és feltehetően maradtok, de mégis ugyanaz a helyzet, és én itt kívülről is nehéz szívvel nézem, ti pedig teljes értetlenséggel álltok ez előtt amit mondok? Ennek az az oka, hogy bár személyesen biztos nagyon kedves, derék ember a többség, helyesli azokat a dolgokat amik pedig visszataszítóak.

Nekem pedig visszataszító. És igaz, ezt mondtam, ez is az igazság, totális undorral tekintek ezek felé a dolgok felé, de kicsit sajnálom is.

Na most nem várom el, hogy mindenki megértse amit én mondok. De én csak igazat mondok. Az a helyzet, hogy azért nem tudok pozitívan elfogult lenni a magyarok (bár a legkevésbé sem érdekel, nem az a lényeg mely nemzetből származunk, melyik a mi nemzetünk, inkább az ottani népek így mondanám) irányába, mert valójában az én halálomra is vártak, mint ahogy megannyi ember halálára várnak. Tudom, ez túlzásnak hangzik, de akkor is így ítéltem meg és ma is. Azt szerették volna ha meghalnék. Ez érdekes érzés. Nem mondta senki, de hát világos. Nem tudták elviselni, hogy én nem vagyok olyan mint ők. Az ahol most vagyok, sem a happy land, ahol mindenki szeret mindenkit és mindennap Valentin nap van, de hát azért mégis csak kisebb a feszültség. Itt nem túl drasztikusan kívánnak rosszat másoknak, nem kéri senki, hogy ne úgy éld az életedet ahogy. És azért jelentősen érezhető a korszellem problémája, csak éppen tűrhető. Itt senkitől nem undorodtam még.

Arról már nem is beszélek, hogy ez a kérdés ami alatt beszélgetünk vagy szánakozást vált ki normális helyen, mert rettenetes egyszerűségre utal, vagy finom, nem túl nagy de undort. Ott ez nem így megy. Ezek a mindennapok. Visszataszító, tényleg.