Az magyar egészségügy válságának taglalásakor sohasem esik szó az orvosok pszichológiai alkalmasságáról? Miért?

Nyomozókám, nem vagyok ápolónő sem.

Látszik, hogy nem éri meg veled kommunikálni. Az előző válasz meg te... Pff... Remélem a gyerekeim nem szeretnének majd az eü-ben elhelyezkedni, nem fogom tanácsolni nekik az ilyenek miatt.

#12 Egyszerűen fogalmad sincsen a témáról, csak sötét agyúan egyből minősítesz mert valakinek a véleménye nem simul az elméletedbe.

NEM LEHET kiszűrni a nem megfelelő személyiségűeket az orvosi pályáról felvételikor. Egyszerűen nem lehet. A pedagógus pályán is csak minimális szűrést tudnak csinálni, ugyanis az egyetem pontosan arra szolgál hogy FEJLESSZE a képességeket, TANÍTSA az emberekkel való bánásmódot, NEVELJE a tanítványokat. A pedagógusképzésnek is része az, hogy az egyetem során és UTÁNA a gyakorlati munka közben TANULJÁK MEG, hogy hogyan kell az emberekkel bánni, hogyan kell kapcsolatot teremteni stb. Az orvosképzésben ráadásul felesleges is az előszűrés, mert egy emberi kapcsolatokra teljesen alkalmatlan személy is lehet csodálatos orvos utána, szimplán nem ő kell hogy a betegekkel foglalkozzon, hanem legyen kórboncnok vagy kutató, vagy olyan, aki csak az orvosi munkát végzi, az emberekkel majd beszél helyette más.

Az orvosi pályán a pszichológiai alkalmasság csupán abban fontos, hogy képes-e a feladatát elvégezni, azaz képes-e olyan szintű döntést hozni ami egy ember életét szabja meg. Hogy képes-e olyan helyzetben ilyen döntést jól meghozni, amiben az emberek többsége tehetetlenül lebénulna.

Az általad előbb mocskolt válaszolónak teljesen igaza van abban, hogy ha több orvos lenne, akkor közöttik lehetne olyan akiről kiderül, hogy nem alkalmas a betegekkel való kommunikációra - és ők kénytelenek lennének másféle gyógyító munkát végezni, mert lenne aki megcsinálja. Amíg kevés az orvos, addig azoknak is kell közvetlenül a betegekkel foglalkoznia, akiket jó lenne inkább távol tartani tőlük.

És bizony, amíg kevés az orvos, addig olyanok is megmaradhatnak az orvosi pályán akiket lehet hogy inkább örökre meg kellene fosztani az orvosi diplomájuktól.

Remélem majd ezzel a szöveggel állsz elő akkor is ha az általad lenézett orvosokra lesz szükséged.

De tuti hogy te leszel az aki a zsebét tömöd majd csak hogy kivételezettként előbb veled foglalkozzon.

Van sok olyan évfolyamtársam orvosin és sok olyan orvos/nővér is, akik egyszerűen nem az egészségügybe valók, vagy legalábbis abba a részébe nem, ahol igenis kommunikálni kell a betegekkel és a hozzátartozókkal. Ezt felesleges lenne tagadni. Mindennél jobban utálom, amikor egy-egy gyakorlatomon nem megfelelő hangnemet enged meg magának az orvos, akihez be vagyok osztva, én meg csak sütöm le a szemem szégyenemben.

Ugyanakkor azt is kár lenne tagadni, hogy milyen sokszor találkozni inkább a beteg oldalán az említett nem megfelelő hangnemmel és hozzáállással. Az éremnek két oldala van, ha az orvosok legyenek gatyába rázva, akkor a betegek vegyék tudomásul, hogy nem csak jogaik vannak, de kötelezettségeik is.

Ezen kívül, ahogy írták már előttem is, a nem alkalmas orvosokat képtelenség lenne csak úgy kiszórni, mert akkor a maradék normális személyzet meg összeroskadna a betegellátás terhe alatt. Amíg nincs verseny, addig a rossz munkaerő is munkaerő. Ezért kellene emelni a fizetéseket, jobb körülményeket kellene teremteni, és maradnának (jó) orvosok.

Azt is hozzátenném, hogy azért a bunkóság nem minden. Volt egy pár orvos, aki bunkó volt velem, de meggyógyított. És nekem ez volt a fontos, nem az hogy pátyolgassa a lelkemet. Lehet valaki jó szakember akkor is ha türelmetlen, fáradt vagy éppen csak alapból goromba. Hány meg hány helyen fordul elő, hogy bunkózik a taxis, az ellenőr, a bolti eladó, a tanár, ezeket is mellre szívjuk, de nem ennyire. Továbblépünk.

Az egyetemi tanulmányaim alatt megannyi pozitív példával is találkoztam, olyan tanáraim voltak, akik szívvel lélekkel végezték a gyógyítást, akik valóban törődtek a betegekkel. Kihangsúlyozták, hogy hogyan tudok segítőkész lenni de semmiképp sem tolakodó, elmondták, hogy hogyan kezeljem megfelelően a feldúlt, gyászoló vagy az agresszív beteget/hozzátartozót is. Hogy válasszam a kevésbé fájdalmas eljárást, ha tehetem, hogy a beteg java legyen az első. És én ezeknek az orvosoknak a tanításai alapján szeretnék majd hamarosan munkába állni, de biztos vagyok benne, hogy nem mindig leszek jó vagy türelmes, hogy fogok hibát elkövetni, mert én is ember vagyok. De mindent meg fogok tenni, hogy ezeket elkerüljem. És szerintem még sokan vannak így, legalább annyian, mint akik ezeket az elveket nem akarják vagy nem tudják követni.