Az magyar egészségügy válságának taglalásakor sohasem esik szó az orvosok pszichológiai alkalmasságáról? Miért?

Én speciel arra céloztam, amikor a kedves beteg nem hajlandó beszedni a gyógyszerét, de az orvost hibáztatja, amiért nem jó a vérnyomása. Igenis hárul felelősség a betegekre, nem is kevés. Úgy semelyik cukros nem lesz jobban, ha nem tartja a diétáját. Nem egyszer volt már abból felháborodás, hogy az orvos kulturáltan megmondta a betegnek, hogy sokat segítene a betegségén, ha lefogyna vagy ha letenné a cigarettát. Az esetek legalább felében látványos hőbörgés és "nekem te ne mond meg" a válasz. Így nehéz gyógyítani.

Ha valakinek nagy fájdalmai vannak például, és emiatt feszült, ideges, esetleg agresszív is, az megint más és érthető, amit a kellő türelemmel és szakértelemnél kell kezelni. De mindkét fél részéről szükséges az együttműködés, különben nem ér az egész semmit.

Én igazat adok valahol a kérdezőnek! Tényleg szükség lenne valamilyen felmérésre. Mindennapos helyzet az, hogy beérkezik a beteg és az a válasz, hogy: "ez is minek jött ide". Ez engem annyira feldühít, még rá sem nézett a betegre, meg sem lett vizsgálva, de már le is írják! Nagyon, nagyon sok esetben találkoztam már ezzel a mentalitással!

Emlékszem régen szülészet gyakorlatra járunk, volt ott egy szülésznő, aki rendszerint lepujázta mindenki gyermekét! Egyszer rá is szólt egy anyuka, hogy nem puja, hanem gyerek! Egyik nap bejött egy teljesen jól szituált hölgy, akinek problémái voltak, pecsételő szerű vérzésekre panaszkodott. Az orvos éppen nem volt bent, ezért kiküldte, de már azzal a lendülettel vágta is nekünk a fejeket, hogy ez is minek jött ide, a másik gyakorlatos hallgató pedig nagyon osztotta a nézetét, vagy pusztán csak nyalizott ezt nem tudom. Én meg csak gondoltam magamban miért hazudna egy anyuka, aki láthatóan jól szituált, figyel magára, miért kell egyből leírni! Nekem ez teljesen érthetetlen volt akkor is, és egyébként most is! Megérkezett az orvos, bejött az anyuka és vizsgálat után kiderült, hogy sajnos elvetélt. Természetesen nagyon rosszul élte meg, legszívesebben felrugtam volna a szülésznőt is, meg a másik hallgatót is aki velem volt, de hát lányok voltak.

Másik eset sürgősségi osztály fiatal lány beérkezik a sürgőre, mivel ügyeleti osztályról mindig elküldték, panaszkodott fejfájásra, szülei elmondták megváltozott a lány személyiségében is. Erre bejön egy negyven körüli ápolónő, aki egyébként állandóan azzal takarózott, ha volt valamilyen probléma, hogy ő már 20 éve itt dolgozik, egyébként véleményem szerint abból 20 éve rosszul. De hát pályakezdő nehogy már okosabb legyen bárkinél is, egyébként nem vagyok ápoló. Lényeg a lényeg, hogy ő ezt már nem bírja ezt a hisztit, amit ez a lány csinál, kijött tőle mert elege lett! A többi kollégájával együtt máris elkönyvelték hisztis p-nak, csak mert csinos volt és fiatal. Aztán valahogy, valakinek eszébe jutott, hogy kellene egy ct-vizsgálat, kiderült szegénynek agyi tumora van, a frontális lebenéyben. Az a baj ezzel, hogy ezerszámra tudnám sorolni az ilyen és ehhez hasonló példákat! Voltam olyan osztályon is, ahol konkrétan láttam a szakmai színvonalat, ahol azt mondtam na öcsém ezek tényleg profik! Aztán voltak olyan helyek is, osztályok, ahová ne akarjon senki bekerülni! Olyan eset is megtörtént egyébként, hogy akut stroke panaszaival vitték be a beteget a sürgőre és nem voltak képesek ct-vizsgálatot csinálni, én nem voltam az volt a szerencséjük! Legalább ötóra elteltével készült el, de így is haza akarták küldeni! Vannak gondok nem csak emberi, de szakmai szinten is, de főleg emberileg én úgy vélem! Nekem volt olyan is, hogy konkrétan nem hitte el az orvos, hogy az ügyeletről küldtek át majdnem a szemembe mondta, hogy hazudni mentem oda! A rasszizmusról meg ne is beszéljünk, mert ha már valakinek lakatossal kezdődik a neve egyből hozzátársítanak magukban egy negatív jelzőt, és azért nem úgy látják el, függetlenül attól hogy egyébként egy dolgozó állampolgár! Ez persze már egy másik kérdés, meg elég nagyok itt a végletek mindkét oldalt tekintve, de azt nem lehet elvitatni a kérdezőtől, hogy van ráció az ő nézőpontjában is!

Nem maszatolunk össze semmit.

"A betegektől pedig nem szabad semmit elvárni, mert betegek."

Ezt írtad. Szerintem érdemes volt kiemelni, hogy de igenis szabad és kell is elvárni, mégpedig azt, hogy akkor szedje be a gyógyszert, tartsa a diétát stb. Nem csak magának árt vele, az orvosnak is plusz frusztrációt okoz, ha tudja, hogy segíthetne, de a beteg nem működik együtt. Ez egy fontos tényezője a beteg-orvos kommunikáció kisiklásának. Ha az orvos elveszti a motivációját és kiég, akkor aztán lehet várni, hogy majd kedves lesz és türelmes. Nem lesz sajnos, robotként fogja végezni a munkáját, érzelmek és együttérzés nélkül. Akármelyik másik emberrel is pontosan így történne, akármilyen empatikus és alkalmas a gyógyításra. Szimplán mert emberek vagyunk, ha elvész a motiváció, onnantól veszett ügy.

#26, semmi se jön rendbe egy pillanat alatt, te sem.

Valami nagy sokk ért, látom, de hosszú ideje örjöngesz itt miatta.

Egy évet voltam vagy hát kórházban, ismerem azt a világot.

Nagyon sajátos szubkultúra, iszonyat elavult vezetési, irányítási rendszerek.

Szó sincs egyéni felelősségről, vagy teljesítmény-értékelésről.

Hatékonyság, eredményesség nuku, a pazarlás meg óriási.

Tán még az '50-es években kezdődött az orvosi világ összezárása, önvédelemből.

Azóta még mindegyik ebben nő fel.

A betegek harmada meg valami szociális ellátásban volna való, de persze, lehet kezelgetni.