Mi történik Magyarországon? Kolozsvári vagyok így nem ismerem a helyzetet, viszont mostanában amikor Budapestre utaztam szembetűnően agresszív politikai plakátokat láttam, ráadásul az éttermekben,utcákon is zaklatottak az emberek, politikáról vitázva

30-as, ez teljesen korrekt jelentés, valóban ezen a téren vannak a legjelentősebb jogsérelmek. Míg az oktatás, kultúra, sajtó és az identitás szabad megélése területén kb. "rendben vagyunk", azzal még mindig nagy problémák vannak, hogy érvényesítsék a 20% fölötti lakosságarányú településeken a kétnyelvű feliratok és hivatalos kommunikáció kötelezettségét.

Magyarán megmondva: nem szeretik nézegetni a kétnyelvű feliratokat és lefordíttatni a formanyomtatványokat.

Az az igazság, hogy mi magunk is hibásak vagyunk ezért, mivel kevés panasz és lakossági bejelentés érkezik - ugyanis többnyire tudunk románul.

Bevallom töredelmesen, amikor hivatalos ügy miatt fő a fejem, nekem sem jut eszembe sérelmezni, hogy miért nincs egy magyar nyelvű formanyomtatvány is az asztalon - mivel tudok románul és kitöltöm románul is gond nélkül.

Valójában ügyet kellene csinálnunk az ilyen dolgokból, mert szimbolikus értéke van, hogy megtisztelnek-e bennünket az anyanyelvünkön való kommunikációval vagy sem. Túlzottan is könnyen elfogadjuk, hogy ez vagy az csak románul van kiírva, mert a mindennapi ügyek intézése közben megfeledkezünk a kétnyelvűség szimbolikus értelméről.

Pl. finnország svédek lakta területein még azokat a szavakat is kétszer kell felírni, amelyeknek azonos a szóalakjuk a két nyelvben. Pl. duplán írják ki a taxira, hogy "TAXI - TAXI", mert svédül is meg finnül is taxi.

Ehhez ragaszkodnunk kellene, ha nem is ennyire mereven (Pl. Arad mindhárom nyelven "Arad", ezért talán fölösleges lenne háromszor kiírni a városnevet - de sok más város esetében ez nem így van...)