A városi emberekben miért nincs semmi empátia a napi szinten terrorizált vidékiek felé? (tovább lent)

Én budapesti vagyok, de attól még felfogom, hogy az ország nem totálisan homogén, ami itt tűrhető (közbiztonság) az lehet, hogy máshol elviselhetetlen.

Miért örülnek egyesek annak, hogy előállítják azokat, akik meg szeretnék védeni sajátjaikat? A cigányokban félelmet kelt? Ugyan már...bennem meg a cigányok keltenek félelmet. És az én gyerekem nem is fog olyan iskolába járni, ahol akár egy is van. Ha ők megtehetik, hogy nem megy a gyerek, mert féltik a polgárőröktől, akik senkinek nem ártottak, akkor én is megtehetem, hogy nem megy a gyerek, mert féltem a cigányoktól, akik naponta ölnek magyarokat, és talán óránként vernek és aláznak...

Én egyre rosszabbul viselem az idős vidékiek elleni támadásokról szóló híreket, rengeteg gondom van a saját életemben, de akkor sem tudok közömbös lenni ezzel kapcsolatban, nagyon frusztrál a tehetetlenség.

Mert mi lesz ha megöregszem? Nekem is rettegnem kell majd mindennap, hogy mikor törnek be hozzám, mikor vernek meg minket, mikor ütik a szemem előtt az életem társát, akivel együtt öregedtünk meg, együtt szenvedtünk, dolgoztunk meg mindenünkért amink van? Mert ne higgye senki, hogy ez a jelenség előbb utóbb nem fogja elérni a városokat is.