Vissza lehetne valahogy csinálni trianoni békeszerződést valami újabbal?

12:47

Csak nézz végig a magyar történelmen a honfoglalástól napjainkig. Izgatottan várom, hogy a sikereinket elkezd sorolni, mert bevallom, én nem látok egyet sem. Pedig a honfoglalás már elég régen volt... :-)

Hidd el, ha most 10 millió magyar nekiesik rovásírást tanulni, attól még össze fog dőlni gazdaságilag az ország. Nem ezen múlik. És nem is a szócséplésen, személyeskedéseken és fölösleges vitákon. Túl kellene már lépni a múlton, a régi, rossz beidegződéseken, egymás szükségtelen gyepálásán, és akkor talán történhetne valami pozitív is.

Bánomésén!

Kicsit félreértesz. Nem azt írtam, hogy egy sikertörténet a múltunk, hanem azt, hogy igenis vannak különleges, ránk jellemző dolgok, amik azzá tesznek, amik vagyunk (népművészet, hagyománykincs, nyelv, rovás, öltözetek, stb.).

Ezeket sem kell elfelejtenünk, sőt ápolnunk és megőriznünk kell, valamint új formába öntve továbbéltetnünk. Ha a Levi's farmerodra a magyar népmesék mintáját hímzed, máris van egy különleges ruhadarabod, ami a régi továbbélése az újban. Hidd el, különlegesnek fogják tartani a külföldiek is :-)

Ami rossz volt, megtörtént. Elfelejtenünk nem szabadna (ez a "hú-de-végigszívtuk-az-elmúlt-ezer-évet-és-töröljük-ki-az-emlékezetből-csak-a-jelen-és-a-jövő-a-lényeg-típusú emberkéknek szól), utólag már sopánkodni kár... :-) (ez meg a részegen-verem-a-kocsmaasztalt-és-síránkozok-a-törökdúlás-és-a-habsburg-uralom-miatt-típusú embekéknek szól)

Nem kell "turbómagyarellenesnek" lenned, ha nem tetszik a "turbómagyar" hozzáállás, amit azt hiszem amúgy sem én képviselek itt.

Attól, hogy elfelejtem, hogy amputálták a lábamat, még nem nő ki a lábam.

A történelmünket nem felejthetjük, de az kell erőt adjon a gondok orvoslásához, hogy mindezt a sok sz.rt úgy-ahogy átvészeltük az elmúlt (pár)ezer esztendőben.

17:04

Te értesz félre. Az természetes, hogy vannak dolgok, amelyek csak ránk jellemzőek - pl. népművészet, népzene, stb. -, de ettől nem vagyunk különlegesek. Akkor ugyanolyan különleges minden nép, amelynek van saját kultúrája - és hánynak van! -, vagyis, ha mindenki különleges, akkor senki sem az.

Nem neveztelek turbómagyarnak, csak használtam ezt a kifejezést, ez is félreolvastad.

Azzal meg, hogy múltba merengünk, nem lesz jobb semmi, még mindig ezt mondom. A múltból tanulni kellene, nem visszasírni. Csak sajnos úgy tűnik, a visszasírás könnyebb, mint tanulni a múlt hibáiból, változtatni és másképp csinálni.

Nemrég olvastam Széchenyi egy parlamenti beszédét, elég sokat elárul, hogy akár a mostani parlament előtt is elmondhatta volna ugyanazt. Ugyanazokat a hibákat követték el 150 évvel ezelőtt is az emberek, amiket ma.

Erről beszélek, nem arról, hogy dobjunk ki minden emléket. De jó lenne objektíven látni a dolgokat, tudomásul venni, hogy nem vagyunk különlegesebbek, mint bármelyik másik nép a világon, viszont jócskán lenne mit változtatni - a múltunkból tanulva -, mert így mindig csak egy helyben fogunk topogni, újra és újra ugyanazokkal a gondokkal küszködve.

Bánomisén részére:

"Te értesz félre. Az természetes, hogy vannak dolgok, amelyek csak ránk jellemzőek - pl. népművészet, népzene, stb. -, de ettől nem vagyunk különlegesek. Akkor ugyanolyan különleges minden nép, amelynek van saját kultúrája - és hánynak van! -, vagyis, ha mindenki különleges, akkor senki sem az."

???

Most ha különlegesek (nem különbek!) vagyunk, akkor mégsem vagyunk azok, vagy hogy is van ez. Huhh. Ez a gondolatmenet kicsit fából vaskarika, de valószínű, hogy a hiba az én készülékemben van.

Mi mástól lennénk különlegesek (nem különbek!) mint az egyedi, ránk jellemző dolgoktól?

Attól, hogy angol nyelvű divatzenét hallgatunk nem leszünk különlegesek (nem különbek!) egy külföldi szemében...

"Nem neveztelek turbómagyarnak, csak használtam ezt a kifejezést, ez is félreolvastad."

Nem is mondtam, hogy annak neveztél. Csak megállapítottam, hogy nem vagyok az.

"Azzal meg, hogy múltba merengünk, nem lesz jobb semmi, még mindig ezt mondom."

Igazad van, és én is ezt mondtam már az első hozzászólásomban, és egyszer sem vontam vissza a kijelentésemet :-)

"A múltból tanulni kellene, nem visszasírni. Csak sajnos úgy tűnik, a visszasírás könnyebb, mint tanulni a múlt hibáiból, változtatni és másképp csinálni."

Így van. A múltat nem szabad elfelejteni, mert tanulni kell belőle. Ha Mátyás király nem is nyújt megoldást a ami problémákra, lehet, hogy 100 év múlva fog. Ezért nem lényegtelen, hogy tudjuk ki volt ő és mit tett.

"Nemrég olvastam Széchenyi egy parlamenti beszédét, elég sokat elárul, hogy akár a mostani parlament előtt is elmondhatta volna ugyanazt. Ugyanazokat a hibákat követték el 150 évvel ezelőtt is az emberek, amiket ma."

Sajnos nem ismerem Széchenyi beszédét (ha van link, akkor közkinccsé tehetnéd, köszönöm).

"Erről beszélek, nem arról, hogy dobjunk ki minden emléket. De jó lenne objektíven látni a dolgokat, tudomásul venni, hogy nem vagyunk különlegesebbek, mint bármelyik másik nép a világon, viszont jócskán lenne mit változtatni - a múltunkból tanulva -, mert így mindig csak egy helyben fogunk topogni, újra és újra ugyanazokkal a gondokkal küszködve."

Szerintem kis fogalomzavar áll fenn. A különleges nem egyenlő a különbbel. A különleges azt jelenti, hogy nem olyan, mint a többi, míg a különb azt jelenti, hogy jobb, mint a többi.

Minden népnek vannak különleges jellemzői, amik azzá teszik, ami. Ezek a különlegességek, amik színeket visznek a világba. A magyar is egy olyan nép, amely a maga módján különleges, mert különbözik a többitől.

Hangsúlyozom: nem különb, hanem különböző! Lényeges KÜLÖNBSÉG! :-D

21:27

Attól tartok, kezdünk szőrszálhasogatásba átmenni és az már nem az én világom, elnézést. Részemről befejezném ezt a beszélgetést. Ahogy látom, úgysem nagyon van min vitázni, amiben egyetértünk, az jó, amiben meg nem, hát istenem, nem kell mindenben egyetértenie mindenkinek. Most már legfeljebb a szavakon lovagolhatunk, annak meg semmi értelme :-)