Mért csak a Jobbik tud normálisan megemlékezni a trianoni békediktátumról?

"Ha egy magyar ember nem emlékezik meg Trianonra,..."

És pontosan ezt sikerült elérni kádáréknak és az utódpártoknak. Szerintem ma az emberek nagy részét hidegen hagyja ez a kérdés, sőt fel van háborodva arra, aki megemlíti.

Ezek nagyokosok mindössze azt nem veszik figyelembe, hogy milyen súlyos, példátlan és igazságtalan csapást kapott MO. 2/3 terület, sok millió magyar nekik felejthető...

igen, nektek meg felejthetö az a sok százezer ma veletek egyutt élö magyar aki nem a ti véleményeteken van ilyen-olyan okokbol, leostobázzátok, kivántok nekik minden rosszat. aki direkt az ország ELLEN van azt megértem ha nem szeretitek, de bakker aki igy kettö kzött van azt miért kell csesztetni? képesek vagytok TERÜLETEN magyar EMBEREKKEL veszekedni...

én jobboldali vagyok meg keresztény is de én nagyon nem szimpatizálok a mai magyar jobboldallal, én ezt a gyülölködést köpködést nem támogatom.

"hazaárulók igenis börtönbe landoljanak,"

Megszavazod a jobbikot és egyből a börtönbe küldenéd?

Aki számára a Jobbik normálisan tud megemlékezni Trianonról, annak a számára sajnos itt már nincs mondanivalóm. Ahhoz e hely kevés és alkalmatlan. Sokan hisznek a Jobbikban, no majd ők. Tipikus jelensége a gondolkodásmentességnek, ez ugyanis a vak tyúk is talál szemet esete. Ez nem jött be, szavazzunk arra. Az se jött be, szavazzunk amarra. Amaz se fog bejönni, de nem indoklom, mert ilyen észjárásra nincs érv. Ide szavazunk, oda szavazunk, semmi sem jön be, közben rámegy az életünk.

Gondoljuk végig, más nagy tragédiák is voltak, más népeket is érintett ilyen, mindenki megélte, hogy valamelyik szerettét elvesztette. Naponta rohangáljuk az utcára mellünket verve, hajunkat tépve, vagy éppen bosszúért üvöltve? Nem! Akit elvesztettünk, emlékezzünk rá méltósággal. Sokan tudják mit jelent ez úgy, hogy közben más emberek észre sem veszik rajtunk.

Trianon után 90 év telt el, háborúkkal, rendszerváltásokkal, válságokkal, és legfőképpen gazdasági és szemléleti fejlődéssel. Aki azt képzeli, hogy bármit folytatni lehet ugyanott, nincs fogalma realitásokról, tehát sokat fog csalódni. Ettől esetleg egyre dühösebb és ámokfutó lesz. Hovatovább autonómiának sincs értelme. Sőt, nagyon értelmetlen. Gondoljuk el, minden környező ország elsőrendű törekvése volt a tömbök megszüntetése, Erdélyben pedig még Kolozsvár sem volt soha színmagyar. És ha lenne autonómia, jobbikos, és eszeveszetten őket óhajtó barátaink belegondoltak valaha, mi lesz a kívül maradókkal? Mert ilyenek lesznek. Romániában a Csángók, Nagyvárad, Arad, Temesvár környékiek, ahol alig vannak már magyarok. A többi országot nem részletezem, bárki vethet egy pillantást valódi etnográfiai térképekre.

Tudom, sokan képtelenek elgondolni, de egyetlen valódi megoldás létezik, aminek két fele van. Egy, hogy minden külhoni emberben erősítsük az érzelmi szálat a magyarnak maradáshoz, de ezt semmiképpen ne felszínes dumával. Oda kell menni, meg kell kérdezni tőle, milyen egyéni problémára kér segítséget, meghívni, beszélgetni, vagy csak egyszerűen végighallgatni. Hogy érezze: tartozik valahová. Ahogy ezt a kilencvenes évek elején sokan tették Erdélyben, kevesen Vajdaságban, és szinte senki Felvidéken. Mentünk ,vittünk könyveket, kávét, ezt azt, sokat beszélgettünk. Tudom, hogy számukra a székely himnusz egyáltalán nem azt jelenti, amit parlamentben danászóknak. Szerencsére. Kettő, hogy politikailag - mindenütt - a csoport önrendelkezést kell sürgetni, az ehhez szükséges feltételeket kidolgozni, ebben nem érdekelt politikusoknak türelmesen elmagyarázni a fontosságát. E témában meglévő anyagokat tanulmányozni, továbbfejleszteni, konkretizálni, végrehajthatóvá tenni. Az ilyen önrendelkezés azt jelenti, minden településnek meg kell adni a szabad cselekvés jogát: nyelvet, soknyelvű iskolát, hivatalt, maga teremtette kultúrát, emlékei megemlékezésének lehetőségét, másoktól ennek tiszteletben tartását (ehhez nem kell azt elfogadni, csak megérteni másokat), és még sok apró hétköznapi, ámde a jó közérzethez szükséges dolgot teremtsen meg magának. Ebbe nem beleavatkozni, legfeljebb tanácsokkal segíteni, ha nem élnek a lehetőséggel - akár fájdalmasan - tudomásul venni. Az ő életük, az ő választásuk, mi segíthetjük őket, de nem szabhatjuk meg választásukat. Európában ezt úgy hívják, a szubszidiaritás elve. Ez olyan euróapai alapelv, amelyet az európai alapjog alkotmányba valónak kötelez, amelyet Szlovákia és Románia is beiktatott csak nem tart be, és amelyet Magyarország nagyszerű Fideszünk jóvoltából éppen most kent szét. És amely eltörléséért saját szavaival ellentétesen a Jobbik érdemben cselekszik. Akkor miről beszélünk?