Kérjünk bocsánatot az öreg zsidóktól a nagyszüleink miatt? Ez már azért tényleg pofátlanság, nem?

"Már csak arra lennék kíváncsi, ki pontozza le a válaszokat? Ha ír egy zsidó, hogy ő akár elvárja, akár ellenzi a bocsánatkérést, meghallgatom."

Nyilván nem pusztán az én szavazatomon múlt, de a habzó szájú és az önellentmondó válaszokat én bizony lepontozom. Ugyanis az a lepontozás, bár a felfelé és a lefelé mutató ujj ábrája félrevezető lehet, nem azt hivatott mutatni, hogy egyetértesz-e a válaszolóval, hanem, hogy szerinted hasznos-e az a válasz. Ezért előfordul, hogy olyan választ pontozok le, amellyel egyébként nagyrészt egyetértek.

Én is lepontoztam a legtöbbet. Ha lehetne, kérdezõ, téged is lepontoználak. Hogy miért?

Mert elképesztõ arcátlanság és persz bumburnyákság a kérdésed.

Hogy ez meg miért?

Szerinted annak, aki marhavagonba gyömöszölte a szerncsétleneket, hogy azután érkezés után többségben a gázkamrába kerüljenek, szeintesd annak nem kellene bocsánatot kérnie?

Jahogy az illetõ azóta elpatkolt. Aha. Hát akkor minden renben, igaz?

Naszóval, próbáljátok kissé megerõltetni az agyatokat, sztem képesek vagytok rá.

Ez persze nem szól azoknak, akik már belegörcsöltek a nácizmusba, rajtuk nem lehet segíteni, de sztem azok között, akiket le kellett pontoznom, nem csak nácik voltak, hanem olyanok is, aki nem gondolták végig.

Szóval még1x: ha már elpatkoltak a gazemberek, a gyilkosok ( függetlenül attól, hogy a háború után a jogos ítélet következtében, vagy békés öregségben ágyban pánák között, mint többségük ), akkor minden el van intézve?

Igen el van intézve.Régen volt,túl kéne lépni rajta,ki a fenét érdekel ma már.

Engem az érdekel mi van ma-ki tudom-e fizetni a rezsit,lessz-e munkám holnap,nem az,hogy öregapáink mit csináltak egymással majd' 100 évvel ezelőtt.

nneddudgi Kezdjük azzal, hogy nem csak a hozzád hasonlóakat érte fájdalom. Nekem egyszer nem jutott még eszembe dédanyukámért, vagy dédapáimért Moszkvába menni verni az asztalt bocsánatkérésért. Sem ükapám miatt Bécsbe, vagy akár szintén Moszkvába. És nem csak nekem. Más - akár a holokausztnál kegyetlenebb és nagyobb mértékű, mert vannak ilyenek! - népirtások áldozatai részéről sem hallottam, tapasztaltam ilyet. Nem, nem azért, mert őket nem érdekli. Hanem mert másoknál nem azt jelenti a gyász, hogy "harmad- és negyedízig büntetjük, aki gyűlöl minket".

Ez egy beszámoló a délvidéki magyarok elleni népirtásról:

"Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt."

Én magam ezt még visszataszítóbbnak és kegyetlenebbnek is ítélem meg, mint a táborokban való kiéheztetést, vagy a halálra dolgoztatást. Már elolvasni is facsarja az ember szívét.

Mégsem jutott eszembe egy pillanatra sem a gyilkosok gyerekeit, unokáit büntetni miatta. Egyszer sem.

Egyedül egy esetben látható kegyeletsértő módon, hogy az áldozatokat politikai és pénzbeli haszonszerzésre használják fel. Ez olyan tény, amelyet még egy nyugatorientációjú, sovinisztának a legkevésbé sem nevezhető történész is elismert egy magánlevelezésünkben. De nem ez az egyetlen, amit ehhez hozzá akarok fűzni. És legyen ez a gondolatébresztő a zárósorom.

A származási alapon történő, mások által elkövetett bűnök miatti felelősségrevonás éppen az, amely a sorstársaidat a kiirtás szélére juttatta. Nem "a magyarok bűnössek". Én mind a négy nagyszülőmet, hét dédszülőmet, öt ükszülőmet, és még egy szépszülőmet is ismerem. Öt generációig tudok visszatekinteni a családomban. Nincs közöttük háborús bűnös. Nem kérek bocsánatot.