Azok akik veszettül utálják Horthyt, mind szélsőbal mind szélsőjobb oldalról, azok mit tettek volna a helyében?

Még mindig tévedtem:

További kutatás után: a "tisztségviselők" (hentes, vasmunkás, stb.): fővádbiztos, főügyész ezeket ártatlan emberek halálra ítélésében találták bűnösnek, de korábban többen különböző "tisztogató különítmények" tagjai voltak. A többiek egyértelműen "szimplán" többszörös gyilkosok.

A forradalmi törvényszékek három főbb tagból álltak: elnök, vádbiztos, diktorus (jegyzőkönyvvezető). Mindhármukat a Forradalmi Kormányzótanács, valójában sokszor a politikai megbízott nevezte ki. Ezek a tisztségek a rendelet alapján nem voltak "képesítéshez kötve".

A IV. számú rendelet 4. §-a a következő volt: "A forradalmi törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben sem alakszerű nyomozó eljárásnak, sem vádirat benyújtásnak nincs helye. Az egész eljárás elejétől végig az együttülő forradalmi törvényszék előtt, és ha csak lehet, félbeszakítás nélkül folyik le. A terheltet elfogása után azonnal a forradalmi törvényszék elé kell állítani." Ezzel gyakorlatilag szabad kezet adtak a törvényszéknek az ítélkezésben, hiszen megszokott nyomozást nem folytattak, s a bizonyítékot, illetve a bűncselekményt megjelölő vádiratot sem lehetett benyújtani...

Mit csináltam volna Horthy helyében?

1919 nov. Kitessékeltem volna a románokat az országból: "Köszönjük szépen, de most már magunk is elboldogulunk."

1919 vége: Tárgyaltam volna az Antant hatalmakkal, hogy a jóvátételi költségeket nem tudjuk kifizetni anyagi összeomlás nélkül.

1920 eleje: Újratemettem volna Ady Endrét, mint a nemzet folyton elégedetlenkedő költőjét.

1920 márc 16.: (Nem márc 15, mert azt gyásznappá nyilvánítanám Julius Caesar meggyilkolása miatt) Megtartanánk egy szolidabb ünnepet, ahol megemlékeznénk Kossuthról, Szécsényiről, Petőfiről, Deák Ferencről, Görgey Artúrról, mint a magyar nép "függetlenítőiről".

1929: a világgazdasági válságot próbálnám megoldani és átvészelni. (Hogy hogyan, azt még nem tudom, de nem engedném, hogy a nép szenvedjen miatta.)

1930: Ünnepélyesen elvenném a Rotschild-banktól a pénznyomtatás jogát, és a magyar Pengőt (akkor még nem forintot használtak) az állam tulajdonává tenném egy törvénnyel: A magyar pénz nyomtatásának joga a magyar államot illeti meg, és senki mást. E törvény betartásáról a kormány gondoskodik.

1930 vége: A törvényem hatására a Rotschild-bank mindent megtenne, hogy a gazdaságunk összeomoljon, és engem kipenderítsenek a kormányzói székből.

1931: Kijelölném a lehetséges utódomat. (Nem tudom, még kormányon lennék-e, vagy ólomtölténnyel a fejemben hevernék-e egy sírtömb alatt.)

1932: A Rotschildokkal szembemenni veszély. Vagy holtan, vagy élve a nemzetközi bankármonopólium embereinek figyelmét lekötné a politika színpadjára lépő új jövevény érkezése (Adolf Hitleré.) Talán békén hagynának engem.

1933: Óvatos tárgyalás Hitlerrel. (Mit akar, hová tart.) -Megfogalmazná a Ruhr vidék visszaszerzését, én meg megfogalmaznám egy független Magyarország kikiáltását.

1936: Távcsővel nézném a berlini olimpiát. Bár az ország pénzét nem a sportokra tékozolnám (mint manapság egyesek), azért az olimpiát megnézném, és szurkolnék a magyaroknak (ha még életben lennék).

1941: A kassai bombázás ellenére is független maradnék, és kutatnék nyomok után. (Kinek az érdeke, hogy háborúba lépjünk). -De előtte: kényszerű modernizálása a hadseregnek (kényszerű, mert ha rajtam múlna, egy szál gépkarabélyt sem gyártanék, hanem abból a pénzből munkahelyeket (is) teremtve minden éhes szájat betömnék (kenyérrel).

Egyenlőre ennyi.

"Észak-erdély a mai napig a miénk lenne, ha magyarországon előbb alakul kommunista kormány mint a románoknál!"

Ebben van valami igazság, csak ennek már semmi köze nem volt Horthy-hoz, másrészt Sztálin keze alaposan benne volt abban, hogy '45 március 6-án Petru Groza lett a miniszterelnök. Lásd:

"Andrej Visinszkij külügyminiszter vezetésével egy szovjet küldöttség érkezett Bukarestbe, amely lemondatta Rădescut, és 1945. március 6-án Grozát nevezte ki miniszterelnöknek." Wiki

Magyarországon "nem volt ilyen sikeres", csak a kékcédulás választások után '47-48 sikerült a hatalomáltás.

A katonai vezetők többségével ellentétben Horthy nem volt német párti, inkább angolszász párti volt, de M.o. geopolitkai helyzete miatt nem volt más lehetősége. (A Magyarországnál minden szempontból erősebb Lengyelországot, Csehszlovákiát pillanatok alatt lerohanták a németek.)

A legnagyobb "hibája" talán az volt, hogy a fiával megzsarolva lemondott (lásd: Otto Skorzeny akciója).