Mennyire lenne a jelenlegi helyzetben hatásos, ha feltűnne a színen egy hitlerszerű, szenvedélyes szónok és megváltást, jólétet ígérne a magyarságnak?

Senkit ne zavarjon, hogy a "hatalom által megszédített" Hitler 1934 nyarán megrendezte a Hosszú Kések Éjszakáját. Nyilván tévedésből, hiszen éppen, hogy megszerezte a hatalmat (főleg az SA segítségével). Meg az se, hogy az egész eszme a Weimari Köztársaságból indult, indulhatott (ott békén eszmélhetett).

Ha ilyen szerű ember jönne, annak ilyen szerű eszmevilága is lenne, és az ránk nézve katasztrófa lenne, mert annyi itt a böszme ember, hogy biztos még 4/5-öt is szerezne. Aztán lenne nekünk "kezdetben jó" de végül is hatalmas nagy bukás.

Volt azonban nekünk is nagy szónokunk, Kossuth. De kellett neki hozzá egy Petőfi is, meg egy történelmi helyzet. Na most ez a három hiányzik. Miért is? Mert ennek a tömegnek nem felemelkedés kell, hanem "eszme", "szónoklat", hogy lelkesedhessen, és addig is ne kelljen a munkával törődni. Nálunk van "mondjon le", de nincs "csináljuk meg". Nálunk van "rohadt komcsi/libsi/mélymagyar/náci/cigány/bal/jobb", de nincs "beszéljük meg hogyan csináljuk, aztán essünk neki". Nálunk van gyűlölködés, de nincs megértés, beleérzés. Nálunk van alpáriság és megalázás, de nincs tisztelet.

Az a hatalmas csalódás abból fakad, hogy e tömegnek szenvedélyes szónk kell (kapott), de eszébe nem jut legalább a saját környezetében olyant keresni, aki megmondja neki, hogyan csinálja, ha már maga nem tudja.

És amíg ez így lesz jöhet szónok bármilyen, csak a posványba vihet.