Kik voltak a magyar történelem legnagyobb alakjai szerinted?

A Hunyadiak eredetét illetően számos elmélet kialakult már, nem itt fog eldőlni akármelyiknek is a hitelessége, de hogy Mátyás alapvetően nem is magyar volt az egy indokolatlanul magabiztos kijelentés. Nem hiszem van értelme XV. században arról beszélni milyen nemzeti identitása volt egy adott személynek, hiszen a ma ismert formájában ez nem létezett, vagy legalábbis más alapokon nyugodott. Mátyás származása azonban anyai ágon bizonyosan magyar.

Hogy hogyan társalgott, arról megintcsak nincsen információnk, az oklevelek nyelvéből erre semmiféle következtetést nem vonhatunk le. Annyi biztos hogy Mátyás több nyelven beszélt, köztük magyarul. A magyar nemesség pedig nem tudott latinul (valószínűleg nagy részük németül sem). Ezt tudjuk, hiszen a főuraknak általában az esztergomi érsek fordította a latinul elhangzottakat magyarra. Hogy négyszemközt hogyan szólt Mátyás valakihez, nem tudhatjuk kézenfekvő hogy az illető nyelvén.

Elég nagy hibának tartom hogy a modern szociális politika eszméi alapján próbálod értékelni egy XV. századi uralkodó politikáját, hiszen akkor ez a jelenség nem létezett. A "nyomorgó nép" és hatalmas, fényűző uralkodó, fekete-fehér képének lefestése, tipikus túlegyszerűsített, túlhaladott szocialista típusú történelemszemléletre utal. A helyzet ennél jóval bonyolultabb. Az Anjouk óta az ország folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődésen ment keresztül, ami Mátyás uralkodása alatt csúcsosodott ki. Megkésve ugyan de hasonló folyamatok indultak el, mint egykor Nyugat-Európa országaiban, ami egy jó irányt jelent. A városok,mezővárosok, a gazdaság és kereskedelem fejlődése, a polgárság és a gazdag paraszti réteg erősödése, a szépen gyarapodó népességgel megspékelve azért azt sugallja hogy valamiféle változás mégiscsak történt.

A Mátyás utáni állapotok, pedig éppenséggel a gyenge uralkodóknak és a széthulló centrális hatalomnak köszönhetően alakulhattak ki többek között. Sajnálatos szerencsétlenség hogy ezen a mélyponton az Oszmán birodalom figyelme is újra Európa felé irányult.

Ami Kádárt politikáját illeti, én nem gondolom hogy poztívan értékelhető annak tükrében hogy a társadalom relatív jólétét annak árán sikerült megteremteni, hogy az ország eladósodjon, továbbá hogy a modernizálás és fejlesztés, a fejlődés rovására történjen. Igazából a népesség bármiféle valós gazdasági alap nélkül élt az adott színvonalon. Ez a vezetőséget nem érdekelte, hiszen az átlag embert sem érdekli mi van amíg jól él, legalább nem lázong. Ez az állapot egy ideig tartható volt, de azért mint bebizonyosodott nem örökre. Meg is lettek a következményei.

#31!

Attól, hogy egy kor miként tekintett etnikumra, az még volt. Csakhogy két nagyon eltérő dolog a vérségi hovatartozás és az egyéni gondolkodásmód. Etnikai alapon Mátyás nem volt magyar. Zrínyi sem. A Frangepánok sem. És még sokan, nagyjaink közül. Azonban tettei, gondolkodásmódja, céljai és elért eredményei alapján mindannyian magyarok voltak. És sajnos sok példa van az ellenkezőjére, mellüket döngető nagymagyarok cselekedetei rontották sorsunkat.

Mátyás hatalmat akart. Nemzetközileg elismertet. Volt hozzá képessége. Senki sem vitatta a kultúrára gyakorolt rendkívüli (pozitív!) hatását, azonban ilyen hadi vállalkozások nagyon drágák, következményeit Nagy Lajos (kétségtelen pozitív indíttatású, de kevés hasznot hozó) háborúskodásán jobban lehet lemérni. Megjegyzem, nagyjaink! közül ő és apja sem volt magyar. Nem modenkori szociális gondolkodásról van itt szó, hanem arról, hogy egy nép előrehaladását nem egy fia, hanem sok fia termeti meg. Egy rendkívüli alak előfordulhat, sok nem. Ezért ha akad egy, és nem önnön hatalmában gondolkodik csak, hanem nemzetben, akkor elsőrendű feladata ilyen képességű hazafiak kinevelése. Mert az bizony emberöltőnyi idő. Nagyon régen és ma egyaránt erről ismerszik meg az aktuális „uralkodó” (ugye ma politikus) valódi célja, gondolkodásmódja. Milyen örökséget hagy. És e tekintetben van mit Mátyásnak felróni, nem másban. Elismerve egyúttal más tekintetben emberi és hazafiúi nagyságát.

Ugyanez a helyzet Kádárral. Senki sem állította be általában pozitív figurának, ellenkezőleg. Csak éppen a valóság helyes megismeréséhez árnyalt kép és objektivitás tartozik, ismerjük el a helyes lépést és nevezzük meg a rosszat. Egyidejűleg tegyük világossá a mértékét, a körülményekhez és lehetőségekhez való viszonyát. Én nem a relatív jólétet emeltem ki, bár az sem elhanyagolható, hiszen nem mindegy, a rosszban mennyire jó, vagy rossz. Én azt emeltem ki, hogy célja volt a relatív jólét (gazdasági szociális és kulturális értelemben is!), szemben azzal az akkor természetes igénnyel, hogy ezt kizárólag önmagának és szűk körének tartsa fenn. Egy dolog jó célt rosszul csinálni, mert nem értünk hozzá, és más dolog azt kizárólag önmagunk számára fenntartani az ország romlása árán.