Magyarországon túl sok az olyan egyén, akik régóta vagy állandóan eltartottak dolgozó polgártársaik által, indokolatlanul. Erre miért nem akar megoldást találni a mindenkori kormány?

" Kérdező, majd ha nem 80-90 ezer nettókat fognak kinálgatni a munkáltatók, akkor szeretni fognak az emberek dolgozni, de amig ilyen vérlázitóan alacsonyak a bérek a munkahelyek jó nagy részénél, addig mit vársz? Miért akarna dolgozni mindenki örömmel ilyen "fizetésekért"? Nevetséges... Mutass példát, és menj el te is dolgozni ennyi pénzért napi 8-10 órában, majd meglátjuk mit fogsz szólni hozzá, amikor nem becsülik meg a munkádat, ugyanakkor az elvárások veled szemben a plafonon lesznek..."

80-90 ezer nem sok. Tény és való. De az alacsony fizetések nem indokolják meg azt, hogy egyesek mások munkáján, adóján éljenek meg elvárt segélyekből. Egy becsületes ember vajon hogyan gondolkodna? Vajon azt mondaná-e, hogy elmegyek 81-90 ezerért dolgozni, vagy azt, hogy inkább nem megyek el dolgozni ennyiért és elvárom adózó polgártársaimtól azt, hogy eltartsanak, így azok énmiattam kevesebbet tudnak adni gyermekeiknek, amely nem az én problémám, hanem az övék, de a lényeg az, hogy munka nélkül is úgy élek, mint ők.

Lehet, hogy a 81-90 ezer az nem sok. Mert nem sok. De ugródeszkának jó! Egy becsületes és dolgos ember nem várhatja el mástól, hogy eltartsa. Pláne. ha egyedül van. Ha elvárja azt, hogy a társadalom tartsa el, akkor az olyan, mintha polgártársai gyermekeinek a száából kivenné a falat ételt.

Sokan vannak, akik azért szülnek, mert akkor kapnak pénzt. Ezzel az a baj, hogy a gyerek is azt fogja látni, amit anyja tesz. Megtanulja. Ő is így fog viselkedni. Legalábbis lehetséges. Így a jövőben nőni fog a munkanélküliség.

Társadalmi felelősségük nemcsak a dolgozó munkavállalóknak, munkaadóknak, hanem az éppen nem dolgozóknak, vagy a állandóan nem dolgozóknak is van. Nekik is tenni kell azért, hogy jobb legyen. A munka nem keresi a melóst. A melósnak kell megtalálni a munkát. Aki keres, az talál.

Azt mondhatnánk, hogy társadalmi összefogásra van szükség ez ügyben. De nem. Szerintem társadalmi felhívásra és elhívásra van szükség ez ügyben. Vannak munkáltatók, akik melóst keresnek. Vannak munkanélküliek, akiknek nincs munkájuk.

Meg kell értenie sok munkanélkülinek, hogy fontos lehet a társadalom számára. Ha dolgoznak, akkor bekapcsolódnak a társadalom gazdasági vérkeringésébe. Így hasznossá válnak. Cserébe épülnek. Ezért és ennek okáért lehetőségek nyílnak meg előttük.

El kell érni azt, hogy a munkát ne kényszernek, hanem hivatásnak tekintsék, azok, akik nem dolgoznak.Nekik is érdekük, hiszen munkájuk által érhetnek el eredményeket, sikereket.

Teljes társadalmi összefogásra, társadalmi befogadásra és társadalmi "belépésre" van szükség. Ezt kéne reklámozni a plakátokon. Úgy hogy ne legyen kirekesztés, de ne legyen elzárkózás sem. Mindenkinek fel kell ismerni azt, hogy a munkához mindenkinek joga van. Ezért ezzel a joggal élni kell. Mindenkinek joga van dolgozni.

Az egyik megoldás az lehet, hogy az, ha vissza megyünk azb időben. Újra kell népszerűsíteni a munkásosztályi létet. De nem teljesen úgy, mint akkoriban. Hozzáadott értékkel. A munkásnak nemcsak elismertnek kell lennie, hanem megbecsültnek is. És tanultnak is.

Magyarország addig nem fog kilábalni nehézségeiből, amíg nem alakul ki egy öntudatos munkásosztályi rétege. Miért? Mert Magyarországnak tenni akaró emberekre van szüksége, nem pedig elvárókra. Nemcsak kapni kell tudni! Hanem adni is!

Egy másik nagyon fontos dolog pedig az, hogy a munkás és dolgos kezeket nem lenéznie kell a társadalomnak. Manapság az dívik, hogy az az "ember", aki csúcs szakmával rendelkezik. Menedzser, programozó-informatikus stb. De aki a két kezével hajt végre produktív munkát azt a társadalom egy része lenézi. Régen a lakatos, a kőműves, a villanyszerelő, a fűtésszerelő, az esztergályos, az ács, és még sorolhatnám megbecsült ember volt. Itt tulajdonképpen egy társadalmi szakadást mutattam be, amely remélhetőleg nem lesz szakadék.

Tehát a produktív dolgozókat, mely kaszt, vagyis munkásosztály újra meg kell becsülni, őket el kell ismerni. A munkanélküliek jó része rendelkezik valamilyen produktív szakmával. Ezért őket vissza kell csalogatni a társadalom működő részébe, hogy az nagyobbodhasson nem csak a társadalomért, hanem értük is mindenkiért.

van még egy jó megoldás a munkanélküliek visszaillesztésére ( vissza integrálására). A baráti megkeresés.

De sokat segíthetnének a vallási közösségek is. Ez lehet, hogy közvetett megoldásnak tűnhet. De szerintem a pasztorizáció útján is meg lehetne közelíteni sok elesettet.