Hogy lehetséges az, hogy a Kádár-rendszer több lehetőséget adott az akkori fiataloknak a boldogulásukhoz 30-40 évvel egy vesztes világháború után? Majdnem annyi telt el az imperialista, kapitalista rendszer bevezetése óta.

Eleve hibás megközelítés a 70-es évek levehető ajtós kávédarálóját összehasonlítani egy mai kínaival.

Hasonlítsd a Wartburgot az akkori Volkswagennel, a Volgát a Volvóval, a Rakéta porszívót a Miele-vel, a robbanós Videoton Color Start a Blaupunkttal. Más világ.

Egyébként, bár tudatos vásárlónak tartom magam, nemrég én is beleestem egy kis nosztalgia okozta hibába. Megláttam egy régi, kis fémházas ruszki fúrógépet a Vaterán, pont olyat, amilyennel kamaszkoromban olyan jókat barkácsoltam. Úgy emlékeztem, nagyon jó kis strapabíró gép, megvettem.

A méretéhez képest nehéz, a súlyához képest harmatgyenge, rettentő zajos, olyan "extrák", ami ma alap, mint irányváltó, fordulatszabályzó, ütvefúrás ezen persze még nem létezett. A legszebb az volt, hogy pár hét után leégettem, füstbe ment a nosztalgiázás. Egy ilyen fúrógép kb. annyiba került akkor, mint ma egy gagyi kínai. Akkor az lehetett egy havi fizetés, ma egy napi munkabér. A gagyi kínai fele súlyú, dupla teljesítményű, oda-vissza forog, ütvefúr, fordulatszabályoz, és csendes. És sokkal strapabíróbb.

"Számoljuk össze, hány felrobbanó Videoton televízió volt - ami magától robbant fel, úgy értem, nem villámcsapás, user error meg hasonló okozta. Ezt vessük össze azzal, a mai televíziók közül hány megy tönkre csak úgy á lá natúr a tervezett tönkremenetel miatt. Az eredményt odabízom. "

Milyen érdekes, eddig valahogyan pont nem érdekelt, hogy a összesből mennyi a hibás.

"Ha pedig tévedtem, kérlek cáfolj, észérvekkel, ha lehet. A kínos magyarázkodást és köpkölődést akár le se írd, ezt már meg is spóroltam néked. "

Már nem azért, de semmilyen komoly kimutatást nem hoztál, csak saját tapasztalatra támaszkodtál, amire én is hoztam sajátot, ami már nevezhető cáfolatnak, illetve egy honlapra, ahol pár esetet megemlítettek. Második mondtad kiváltképpen ironikus, hiszen én csak állítások bizonyítását kértem, amit mondjuk a mai napig nem kaptam meg. Pedig nagyon jó statisztikai módszerek vannak erre, például a hipotézis vizsgálat.

"Milyen érdekes, eddig valahogyan pont nem érdekelt, hogy a összesből mennyi a hibás."

Sehol nem írtam, hogy nem érdekelt. Ez a te érvpótlód volt egész idáig, amíg fel nem világosítottalak, hogy nyet, vitát nem így kell nyerni.

"Már nem azért, de semmilyen komoly kimutatást nem hoztál, csak saját tapasztalatra támaszkodtál, amire én is hoztam sajátot, ami már nevezhető cáfolatnak, illetve egy honlapra, ahol pár esetet megemlítettek."

Biztos nemlétezik a tervezett tönkremenetel, azért foglalkozik vele az EU is. Múlt héten a Kossuth-rádióban is erről beszéltek, de hát gondolom ezzel is úgy vagy, mint az egyszeri parasztbácsi a zsiráffal ugye. FÚjkonteó, büdöskonteó, nemszabad.

Nem az elavulásról beszélek, az természetes. Fejlődik a technika. Én a tervezett tönkremenetelről beszélek (a kettőt tévesen rokon értelemben használják).

Nem azzal van a gond, hogy elavul egy gép vagy teldzsó X év múlva. Az rendbe van, az ezeröcsi Lada meg Wartburg nemmaradhat örökké jó kocsi. A gond azzal van, hogy 2-3 éven belül lerohad, tönkremegy, használhatatlan lesz, és javítani se lehet, mert "nanótekknikával" készült, hanem vegyél újat, fizess paraszt, azé' vagy...

Nekem is voltak tartós használati cikkeim. A Samsung CRT monitorom már tizedik éve hiba nélkül működik. A Samsung merevlemezem 9 év után adta meg magát (csak összehasonlításképp: a WD 3 évet bírt ki). A Tamashi discmanem lassan 20 éves lesz, és hiba nélkül működik. Sőt, még memóriamodulom is van 10 évvel ezelőttről, ami mái napig úgy működik, mint mikor legördült a szallagról. Az összes többi szerkentyű meg ketyere viszont olyan büntetés szar minőségű, hogy a szervizköltségekből (ha lehet javítani) három másikat veszel.

De ezzel se lenne gond, csak akkor kerüljön is annyiba. Egy made in china ipari hulladék videókártyáért, ami 3 év alatt bedöglik, ne kérjenek el 200 ezret. Árulják 5000 forintért, annyit talán kis jóindulattal megér. Az egyszerhasználatos fényképezőkkel se volt semmi bajom. Egy tekercs filmet ellőttem velük, előhivattal, mindezt jó óccsóér'. Attól van herótom, mikor egy egyszerhasználatos selejtet tartós minőségi cikk árán próbálnak eladni.

" Az rendbe van, az ezeröcsi Lada meg Wartburg nemmaradhat örökké jó kocsi"

A helyzet az, hogy sose volt az. Még akkor se, mikor sokan annak gondoltuk - mentségünkre szolgál, hogy nem ismertünk mást, mert nem tette lehetővé a rendszer.

Arra viszont nincs épeszű magyarázat, ha te ma is azt a rendszert, meg az elcseszett termékeit isteníted.

Mihez viszonyítva "nem volt az"? Az 1936-os gyártmányú Mercédeszekhez képest igenis jó autók. Egy DeTomasóhoz viszonyítva nem azok. Vagy ott a Kamaz teherautó. A teherautós Dakart egy fazon már ikszedik alkalommal zsinórban egy ősöreg lerobbant Kamazzal nyeri meg, mert a nyugati sokcsilliós autócsodák félúton megadják magukat.

Leírtam párszor, mi a bajom. Az, hogy a gengszterváltással elárasztották a boltokat a szándékosan hamar tönkremenő ipari hulladékok, nyugati áron, és ezek már nem csak a made in China "óccó óccó nemdlága, de dalab öccá, szok dalab eze, veszed viszed!" vackok, hanem kvázi minden gyártmány,

úgyhogy ki sem lehet kerülni.

Vagy gyártsanak minőségi terméket ezért az árért, vagy adják félszázezerrel olcsóbban. Mert. Ez. Így. Nem. Jó.

'A helyzet az, hogy sose volt az. Még akkor se, mikor sokan annak gondoltuk - mentségünkre szolgál, hogy nem ismertünk mást, mert nem tette lehetővé a rendszer.'

Na ide én kérek kifejtést, mi hibádzott e típusoknál.

Mit hasonlítasz össze a '36-os Mercedes-szel? A 80-as évekbeli Ladát, Wartburgot? Ebben nem tudok segíteni, nem volt 36-os Mercim.

Hasonlítsd a Wartburgot egy korabeli Passattal, A Csajkát a vele egyidős Mercedessel, vagy akár a Daciát az elvileg ugyanolyan R12-vel. A Videoton tévét a Blaupunkttal, a Rakéta porszívót a Miele-vel. Ne mondd már, hogy az előbbiek jobbak voltak.

Azt sem árt figyelembe venni, hogyan jutottál akkoriban hozzá ezekhez. Egy Ladára várhattál 5 évet úgy, hogy a felét a megrendeléskor befizetted. Ha 5 év után nem volt az általad megjelölt 3 színből, vagy elfogadtad azt, ami volt, vagy vártál még egy fél évet. De lehetne sorolni az ellátottságot a tetőcseréptől a bicikliig. Válogatni nemigen volt lehetőséged, örültél ha egy kis jatt árán hozzájutottál.

Nekem igazából a kínai cuccokkal sincs gondom általában, az árukhoz képest pláne. Leírtam a fúrós sztorinál erről a tapasztalatomat.

Mi hibádzott?

Robgros, vezettél, használtál, tartottál fenn szoci autót, bármilyen típust?