Jobboldaliak! Ti mit gondoltok arról, hogy Magyarországon nincs méltóan megemlékezve a holokauszt áldozatairól?

Igen, csak neked tűnik így, meg a hozzád hasonlóan vélekedőknek.

1956-ról egy évben egyszer lenne megemlékezés. De nem erre, hanem más aktuálpolitikai dolgokra használják. Ezzel szemben számos alkalommal emlékeznek meg a holokauszt legváltozatosabb eseményeiről, sőt olyan véres vagy kevésbé véres intézkedésekről is holokauszt néven, ami nem is oda tartozik.

Egyszóval az aránytalanság felvetése jogos. Ellenkező előjellel.

Túl van lihegve a téma. Már Schiffer András is megmondta, hogy nem ezen kéne rugózni, hanem a jelennel foglalkozni. Nálunk a suliban kötelező program volt részt venni a megemlékezésen minden évben, pedig legfeljebb a suli 5% volt érintett. Gyakorlatilag kényszerítettek mindenkit, hogy nézzünk végig egy Anne Frank színdarabot, nem véletlenül a Gestapo kapta a legnagyobb tapsot, amikor végre megérkeztek. Szóval egyetértek a felettem szólóval, miszerint az együttérzést nem nagyon lehet kikényszeríteni a diákokból, sőt inkább ellenszenvet szül a jelenlegi hozzáállás.

Valóban egy igen brutális népirtásról beszélünk, aminek nem szabad feledésbe merülnie, viszont van pár probléma a megemlékezéssel kapcsolatban:

1. Zavaró, hogy kizárólag a zsidókról esik szó. Miközben cigányok, melegek és másként gondolkodók is ugyanúgy az áldozatok között vannak.

2. Zavaró, hogy kizárólag erről a népirtásról emlékeznek meg a világban. Miközben a törökök leirtották az örményeket, az amcsik az indiánokat, angolok a búrokat, kongói háborúban a 90-es években, ami gyakorlatilag tényleg most volt, több mint 5 millió a civil áldozat és még hosszasan lehetne sorolni. Ezekkel a kutya se törődik. Ami pedig felveti a kérdést, hogy akkor most a népirtások iránt kell-e sajnálatot érezzünk vagy kizárólag a zsidóság sorsa iránt?

3. Az, hogy ennyi idő után is folyamatosan van kárpótlás fizetve a túlélőknek vagy a leszármazottaiknak ez meglehetősen etikátlan. Ennyi erővel mindenki másnak, minden más igazságtalanságért is kéne kárpótlást fizetni, rendszereken átívelve, az örökkévalóságig.

4. Nem hinném, hogy a kárpótlásra 70 év után bárki is ténylegesen rászorulna. Ugyanakkor a zsidóság, amúgy sem túl pozitív képét nem igazán javítja, hogy az átlag ember azt látja, hogy folyamatosan kivételeznek ezzel a csoporttal. Az én véleményem ugyan nem mérvadó, de a zsidóság a belső köreiben lassan megvizsgálhatná a felelősségét abban, hogy miért éppen ellenük irányul konstans népharag a történelem kezdeti pillanataitól kezdve. Rengeteg pozitív dolog is kötődik a zsidósághoz, azonban a folyamatos elkülönülés és a kivételezettségez történő görcsös ragaszkodás, a jövőben is kiszolgáltatottá és kézenfekvő bűnbakká teszi őket minden olyan rendszerben, ahol előtérbe kerülnek a radikális nézetek. Így a számomra nem a holokauszt megemlékezések erőltetése tűnik a legjobb stratégiának, amennyiben a cél valóban az ilyen események megakadályozása a jövőben.