Az állami cégek miért nem folytatnak olyan tevékenységet is, amivel kompenzálni tudják a veszteségeiket?

A MÁV is folytatott nyereséges tevékenységet, ez volt a MÁV CARGO, a teherszállítás.

A ballibek eladták, a megfelelő szállítási jogokkal együtt. Nem lehet helyette másik teherszállítást csak úgy összehozni, mert az annyiba kerülne, hogy már nem csak veszteséges lenne tőle a cég, hanem csődbe menne.

Erre mondjuk azt, hogy nem kellett volna az állami vagyont eladni.

Minek írsz ki kérdést, ha megmondod előre, hogy mi a jó válasz, amit te annak hiszel?

A legjobb, hogy le is írod, hogy hát-hát a vasúti személyszállítás mindenütt veszteséges.

Nekünk meg van egy MÁV-Startunk, ami csak a személyszállítással foglalkozik, se teherszállítással, se épületekkel, se a pályával se semmivel még a mozdonyt is úgy rendelik meg és fizetnek a pályahasználat után.

Van a MÁV-nak nyereséges része, és nem csak örök felhozott példa az eladott teherszállítási rész, hanem például a pályakapacitás felett rendelkező, ha valaki ma Magyarországon vonatot rendel az oda kötelest pénzt fizetni. Ez egy kifejezetten nyereséges cég. Csakhogy a keresztfinanszírozás tiltott, ezért se értem miért hozzák el állandóan a Máv Cargo eladását, amikor a Cargo bevételei mindig külön voltak kezelve sosem tolták át a Startba, ezért volt veszteséges a vasút akkor is, mikor állami kézben volt a teherszállítás.

Meg 2004-után gomba mód kezdtek szaporodni a magánvasutak, amik ugyanazt a szolgáltatást kínálták, amit a Cargo csak olcsóbban, de szok is fizettek a MÁV illetékes részének, pl. pályahasználati díjat, de még azért is külön pénzt kér a MÁV, ha használ egy váltót egy vasúttársaság. De akkor is elkérik, ha ez történetesen a Start. Tehát papíron el lehet tüntetni a veszteséget, de személyszállítás akkor is veszteséges lesz, ahgy a postánál a postahivatalok üzemeltetése és a levélkihordás sem hoz vagyonokat.

Azért, mert ha az állami cég nyereséget termel, abból a felsővezetésben ülő korrupt sógor-koma-jóbarát egy fillért sem lát. Lehet, hogy lesz őneki célprémiuma, de azt mondjuk akkor is megkapja, ha kis híján összedől a cég, a lényeg csak annyi, hogy jó elvtárs legyen.

Viszont a nyereséges üzletágakat errefelé nem fejleszteni, hanem kiszervezni szokták. Megveszi valamelyik haver, akinek jól tejel, esetleg egy külföldi befektetői csoport, akik zsíros jattot adnak a cégvezetésnek az aranytojást tojó tyúkért cserébe. Azért kellett a MÁV teherszállító üzletágát is eladni, mert az jó bevételi forrás volt, jól jött valakinek, a személyszállítás meg csak vergődjön az állam csecsén lógva. Már a '80-as években is így ment ez, mikor a TSz-ek nyereséges melléküzemágait átjátszották 1-2 ügyeskedőnek, aztán a többi, masszívan veszteséget termelő üzemágat hagyták szépen kimúlni az ún. rendszerváltás során.

Mivel az állami szektorban semmiféle eredményességi elvárás nincs, ezért a vezetők nem a cég eredményeinek javításában érdekeltek, hanem a saját zsebük tömésében.