Nem árt azzal a baloldal rettenetesen sokat a saját híveinek, hogy a kommunikációjukban szociálisak és szolidárisak, a gazdasági kérdésekben a háttérben pedig a legkritikátlanabb piacpártiak?

Nem mindenben piacpártiak a baloldaliak, ez nem igaz. Ahol a piac eleve monopol természetű (pl. energiaszolgáltatás), ott a világon mindenütt az állami tulajdont preferálják inkább a baloldali erők, mert jobban lehet bízni az államban, mint egy privát oligarchában.

A piaci verseny jótékony hatását viszont ma, a XXI. században a baoldalon sem szokás tagadni (kizárólag olyan perverz, populista, leggyakrabban szélsőjobboldali jellegű politikai erők tagadják, mint a Fidesz is, amelyek a nemzetieskedő protekcionizmus álcáját a korrupció elfedésére és saját oligarcháik felhízlalására használják fel).

A baloldal alapvető jellemzője, hogy szociálisan érzékeny, az átlagember és főleg a kisember problémáira kell figyelnie.

Ott, ahol a piaci verseny, tudományosan igazolt módon HASZNÁL a szegényeknek és átlagembereknek, ott a piaci versenyt támogatni kell.

Erre nemcsak a szociáldemokraták jöttek rá a XX. század során, de a világ egyetlen gazdaságilag sikeres kommunista (!) országa, Kína is.

A szabad piac több munkahelyet teremt, hatékonyabb termelést biztosít, és alacsonyabb árak mellett szélesebb kínálatot biztosít a vásárlónak.

Mindenki nyer vele, mert a piaci szereplők, szabad verseny esetében egyszerre versenyeznek a humánerőforrásért (ami magasabb fizetéseket jelent a jó szakembereknek, akiket egymástól próbálnak átcsábítani a piaci szereplők) és a vásárlókért is (ami alacsonyabb árakat és/vagy magasabb minőséget jelent, mert csak két módon lehet vevőt elcsábítani a konkurenciától: olcsóbb árakkal vagy minőségibb termékekkel).

És ez nemcsak a paradicsomra vagy a kenyérre igaz, nem is csak a háztartási cikkekre, hanem olyan SZELLEMI értéket képviselő "termékekre" is, mint mondjuk a TANKÖNYVEK.

Amikor a gazdaságilag protekcionista, központosító, szélsőjobboldali Fidesz-KDNP például felszámolja a piaci versenyt a tankönyvpiacon, akkor egységesen ROSSZ tankönyvet hoz létre minden diákkategória számára.

Olyan, mintha csak egyféle színű, méretű, bélésű, vastagságú CIPŐT gyártanának mindenki számára.

Ez a "cipő" az egyik gyereknek túl nagy, a másiknak túl kicsi, télen megfagy, nyáron pedig megizzad benne a lábuk, esőben túlzottan átázik, szárazságban nem szellőzik eléggé, mert egy bután felfogott "ÁTLAG" számára készül (s minthogy az ÁTLAGOT úgy számítják, hogy egy fiktív középarányost határoznak meg matematikailag a valódi esetek között, valójában a társadalom 95%-a vagy fölötte, vagy alatta van a számtani ÁTLAG fogalmának).

NEM LEHET minden lábméretre megfelelő, egyszerre őszi-tavaszi-téli-nyári, csukott-nyitott, hosszú-rövid szárú bőr-műbőr-műanyag-textil cipőt gyártani.

Erre mondja a leleményes magyar népnyelv, hogy FÁBÓL VASKARIKA.

A piaci verseny azért volt jó például a tankönyvpiacon, mert az egymással versengő szereplők igyekeztek jobbnál jobb tankönyvekkel előrukkolni, hogy az övéket és ne a konkurenciáét válasszák a pedagógusok.

Ráadásul PIACKUTATÁST végeztek, és mindenik megpróbálta megtalálni azt a PIACI SZEGMENST, amiben az övé lehet a LEGJOBB TERMÉK.

Mit jelent ez a tankönyvpiacon?

Nem lehet egyszerre felzárkóztatni és elitet képezni, nem lehet egyszerre alapokat lefektetni és elmélyülni.

Azaz: MÁS TANKÖNYV kell egy zsákfaluban a közmunkások és segélyen élők gyermekeinek, mint a kertvárosban vagy a belvárosban a társadalmi elit gyerekeinek.

Egy szociálisan hátrányos helyzetű, szegény gyermek számára könnyen lehet, hogy a tankönyv lesz az első könyv életében, amivel találkozik (esetleg a Biblia mellett). A szülei nem olvastak neki mesét gyerekkorában, nem tanítgattak gyermekverseket, elképzelhető, hogy alapvető szövegértési, szövegértelmezési nehézségekkel küzd.

Neki olyan tankönyv kell, amelyik a legelemibb ALAPOKTÓL indul el, és megpróbál minden szegmensre kitekinteni, pótolni az általános alapműveltséget is, amit otthonról kellene hoznia. Azaz: az ilyen gyerek az Andersen vagy Benedek Elek-meséket is a tankönyvéből fogja megismerni, mert nem feltételezhető, hogy a szülei olvastak neki ilyet.

A városi értelmiség gyermekei, akik az esti mesék, hangoskönyvek, interaktív oktató játékok világából érkeznek, eleve jó óvodákból, sokszor már alap idegennyelvi ismeretek birtokában (mert már az oviban elkezdtek nekik idegen nyelveket tanítani) teljesen föllöslegesen tanulnák újra azt az Andersen-mesét, amit a szüleik már százszor elolvastak, látták nyolc féle Disney-feldolgozását DVD-n, sőt, egész játékkészletük van a mesefigurákból, amelyek szerepelnek benne.

Az is nettó időpazarlás, hogy alap szövegértelmezési készségeket próbáljanak náluk kialakítani, mert azoknak már birtokában vannak, némelyikük már olvasni is tud az iskolába iratkozás pillanatában.

Ez két véglet, de népes véglet (sok-sok ezer gyerekről beszélünk). A világon minden épelméjű pedagógus tudja, hogy nem lehet egyszerre jó egy tankönyv mindkét véglet számára.

A Fidesz-káderek is tudják, csak lexarják, mert nekik a tankönyvpiac kizárólag mint PIAC fontos, mint gazdasági tényező, amelyet ki kell sajátítani az államhatalom számára.

Hogy a a pedagógusoknak, a diákoknak, a szülőknek és az iskoláknak ez egyaránt ROSSZ dolog, az járulékos veszteség.

Ők a gyermekeiket fogják és kimenekítik a saját maguk által tönkretett rendszerből, és magániskolákba íratják, mint a fideszes vezető oktatáspolitikusok, később pedig külföldi magánegyetemeken taníttatják jópénzért, mint a miniszterelnök (Svájcban) a saját lábán álló leánykáját.

Hogy a mi gyerekeink elbutulnak (vagy szenvednek a túl nagy feladatoktól), hogy a mi pedagógusaink kinlódnak, a mi oktatási rendszerünk romba dől, az vállalható veszteség a gazdasági céljaik érdekében.

És most csak EGYETLEN példát jártam körül, a tankönyvpiacot, de ilyen EZER ÉS EZER VAN ma Magyarországon, ahol a piaci verseny megszüntetése egyszerre rossz a szegényeknek, gazdagoknak, felzárkóztatásra szorulóknak, gyártónak, vásárlónak, munkavállalónak, CSAK ÉS EGYEDÜL valamilyen fideszes oligarchának vagy állami ingyenélőknek jó, szigorúan gazdasági okokból.

Egy XXI. századi baloldali embernek nemcsak lehet, de erkölcsileg KÖTELEZŐ a piaci versenyt támogatni minden olyan esetben, ahol ez alacsonyabb árakhoz, minőségibb szolgáltatásokhoz, magasabb bérekhez, több munkahelyhez vezet.

És kötelessége ELLENEZNI a privatizációt minden olyan esetben, ahol ez nem versenyt, hanem egy darab, vagy alig egy maroknyi oligarcha egyeduralmát, monopóliumát eredményezi, akik aztán úgy játszhatnak a vásárlókkal és munkavállalókkal, mint macska az egérrel.

A tisztességes piaci verseny sok területen használ, de ott viszont kifejezetten ártalmas, ahol nagytőkés oligarchák kizsákmányoló monopóliumait hozza létre (lásd: Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Csányi, a Matolcsy-klán stb. monopóliumait).

Az állam mindig rosszabb gazda mint egy sokszereplős, versengő (de ellenőrzött és szabályozott!) szabad piac.

De mindig jobb gazda mint egy teljhatalmú, ellenőrizetlen és szabályozatlan nagytőkés oligarcha, aki azt csinál, amit akar.

Ez ilyen egyszerű

Kedves 64%-os és tgt etetitek a trollt rendesen! Szerintetek egy magyarul kb. "hülye libsik" felhasználónevű tagot észérvekkel meg lehet győzni? :-D

Elmondom mit kell írni!

Köcsög libsik, a zannyuk is eladnák a Sorosgyörgnek! Meg behozzák a migráncsokat!

Na a kérdező ezt szeretné látni, itt most nem értelmiségi piknik van a hülyeség ül tort, áldozzatok hát az oltárán! :-D

Eddig mindig azon rinyáltatok, hogy a baloldal sokat osztogat a szegényeknek, neked meg most az a problémád, hogy miért olyan piacpártiak?

Jó lenne már végre eldönteni, hogy mi a bajotok.

Mit akarsz te kérdező? A kijelentéseket rendre félreérted, a világról teljesen torz elképzelésed van, a vitát nem ismered (félreérted), persze, hogy olyasmit gondolsz bele egyes kijelentésekbe, amihez annak semmi köze.

Egyetlen példa. Szó sincs arról, hogy valaki ne oda járathassa a gyerekét, ahová akarja. Államtitkár magániskolába, vagy bárki bárhova. Ezzel nincs baj! Baj avval van, ha ez az államtitkár tönkreteszi az iskolarendszert, ezért nagy tömegek nem képesek tanulni, de mivel neki is van csemetéje, létrehoz egy magániskola rendszert, ahová csak ő és a hasonszőrűek járathatják a gyerekeiket. De persze téged csak az érdekel, ami tetszik (meg amit megérteni vélsz). Úgy bármi lehetséges, meg az ellenkezője is.

Van egy olyan érzésem, hogy a svéd (norvég, dán) oktatásért felelős minisztérium államtitkára esetében erkölcsileg fel sem merülhetne, hogy a gyerek magániskolába jár és nem az államiba.

Mintha a húsbolt vezetőhelyettese SOHA nem vásárolna húst a saját boltjában.