Külföldön kell szerencsét próbálni vagy küszködni itthon tovább?

A japánok nagyon kedvesek az idegenekkel. Még azokkal is udvariasak akiket nem kedvelnek. A magyarokat viszont sokan NAGYON SZERETIK.

A legtöbben beszélnek angolul. Ha tudsz japánul még jobb.

Persze fontos, hogy legyen versenyképes szakmád. Anélkül nem fog menni. Arra érdemes figyelni, hogy a japánoknál nagyon más a munkamorál mint Európában.

Magyarokkal is lehet kinn találkozni. Az egyik távoli ismerősöm is kinn él évek óta.

Én is gondolkozok egy ideje már a költözésen. Nekem Kanada volna a cél. Még nem szántam rá magam, de egyre jobban érik bennem a dolog.

Nyelveket beszélsz?

Ha nem beszéled a helyi nyelvet legalább társalgási szinten jobb, ha bele se fogsz.

Gondolj bele: hogy fogod felhívni a tulajdonost (egy vadidegen embert), amikor albérletet keresel? Ha orvoshoz kerülsz el tudnád magyarázni, hogy mi a bajod? Munkatársaiddal hogyan fogsz beszélni majd?

Bankszámlát tudnál nyitni helyben, el tudnád magyarázni az ügyintézőnek, hogy mit akarsz?

Menne?

És legfőképp, van-e már kint ott valaki ismerős, akire számíthatsz és akihez behúzódhatsz, hogyha minden balul sülne el?

Másrészt ne szerencsét próbálj, hanem jó alaposan nézz utána a helyi bérszinteknek, a lakhatás és a szolgáltatások költségeinek, és a többinek.

Különösen, hogyha ott tervezel maradni.

Egy kiköltözés alaphangon milliós tétel, és ez még csak az elindulás.

Pl. itthon egy hiányszakmát (pl. mérnök, informatikus, programozó) az itteni árszinthez képest jobban megfizetnek, mint kint nyugaton az ottanihoz képest.

Itthon akár 20 év alatt megcsinálhatod, hogy saját lakás meg korai nyugdíj.

Nyugaton egész életedben bérelni fogsz, mert egy normális családi házért simán félmillió-millió eurót elkérnek.

Japánnal nagy fába vágnád a fejszédet! Nem azt mondom, hogy lehetetlen ott boldogulni, de a Japánok alapból halálra dolgozzák magukat. Ha te nem tudod felvenni a ritmusukat, akkor nem fog menni. Eleve kinézik a gaijinokat, ha meg tudják, hogy ott akarsz letelepedni, akkor méginkább.

A nyelv sem éppen könnyű. A hangvilága ugyan hasonlít a magyarhoz, meg ugyanúgy toldalékolnak, mint mi, de míg a leggyakoribb kanjikat meg a hogy mikor használsz san-t, chan-t, sama-t megtanulod, belegebedsz.

A helyedben inkább először nyugat-Európát céloznám meg. A Németek pl. szeretik a magyar munkaerőt.

Nagyon téved, aki ízt írta, hogy Japánban sokan beszélik az angolt. Nagyon rosszul beszélik. Épp ezért főleg olyan külföldieket fogadnak örömmel, aki tud folyékonyan angolul és tud angolt tanítani.

A másik pedig, amit nagyon támogatnak, az a vidéki élet, földművelés, növénytermesztés, mivel ahogy más fejlett országokban is, úgy Japánban is a legtöbb fiatal inkább a nagyvárosokba megy dolgozni, a vidéki átlag korosztály pedig egyre idősebb.

Úgyhogy ha meg tudod értetni magadat japánul, és a fenti kettő dolog közül valamelyik irányban gondolkodsz, akkor érdemes megpróbálni.

Japán elég durva szerintem, nehezen engednek be. Csak nem Zsíros Deszka miatt?

Én most teszem le a D-s jogsit és megyek Norvégiába buszozni haverom után. Nagyon jó pénzeket adnak, ilyen 35-37 ezer norvég koronát egy hónapra.

magyarokat viszont sokan NAGYON SZERETIK."

azt se tudják mi az, vagy ha tudják akkor utálják mint a szart. pont úgy mint egész kelet eu-ban.

"leggyakoribb kanjikat meg a hogy mikor használsz san-t, chan-t, sama-t"

Miért azt mi alapján mondják a név után?

"Miért azt mi alapján mondják a név után?"

Függ a beszélgető partnerek nemétől, rangjától, életkorától, a köztük lévő viszony természetétől, a beszélgetés baráti vagy hivatalos voltától, stb...