Miért van Magyarországon annyi ember, akik teljesen normálisnak tartják, hogy nincs semmi életük és csak dolgoznak, amíg bele nem halnak?
28 éves vagyok, de ezt a jelenséget soha nem értettem. Én mindig is szerettem olvasni, túrázni, gépezni, biciklizni, később motorozni, kosárcsapatban is játszottam tinikoromban és szerintem teljesen normális, hogy valaki így gondolkodik, hogy van csomó dolog, amit szeret és inkább azt csinálja munka helyett, amit csak muszájból végez.
Mégis sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy rengeteg embernek a környezetemben nincsen semmi élete, csak robotol és mindenkit gyűlöl és lenéz, aki nem akarja ugyanezt az életet élni. Muter unokatesója például egy időben dolgozott két munkahelyen, mert elvált a férjétől és nem bírt magával mit kezdeni és minket is mélységesen lenézett, mert lazábbak voltunk.
Aztán egyik éjszakai műszakjába (benzinkúton volt éjjeli shopos) beszélgetett a kutassal és hirtelen lefagyott, elkezdett folyni a vér az orrából, elkezdett remegni a teste és összeesett, a földön pedig rángatózott és úgy remegett. Kiment érte a mentő, bevitték a kórházba és kiderült, hogy epilepsziás rohama volt, összeomlott a szervezete és agyvérzést is kapott egyszerre, csoda, hogy életben maradt. Aztán az is kiderült róla, amikor már újra tudott beszélni, hogy közel egy évig olyan életet élt, hogy hétköznap 1-2 órákat szundított és ment egyik munkahelyéről a másikra, aztán hétvégén pihente ki magát rendesen, de hétfő reggeltől szombat reggelig szinte nem is aludt. Úgy maradt ébren, hogy öntötte magába a kólát, kávét és az energiaitalokat, így nem csoda, hogy szétsokkolta vele a szervezetét.
Na mindegy, ez csak a legdurvább eset az ismertségi körömben, de ezenkívül még rengeteg ember ilyen Magyarországon, amit nem értek, mert tőlünk nyugatra abszolút nem jellemzi ez az életszemlélet az embereket.
válasza:Azért,mert ezeket az embereket semmi nem érdekli,nem köti le őket semmi.
Nekik az teszi teljessé az életüket,ha valamit kényszerből csinálhatnak.
Van olyan szomszédom,aki első minden télen a hósperésben,mert ő annak örül,hogy esik a hó és "van mit csinálni".
Arra bezzeg nagyon irigyek,ha valakinek van valami hobbija.
Az a baj,hogy ez egy mentális betegség,ugyanúgy,mint bármi más,úgy hívják munkamánia.
Én sem értem igazán ezeket az embereket.Szerintem a munka az nyűg.
Amit pénzért kell csinálni,az már jó nem igazán lehet.
a prostik sem élvezik a szexet fizetős vendéggel.
A legrosszabb az,amikor másokra is ráakarják kényszeríteni a beteges életfelfogásukat.
Van,aki annak is örül,hogy most lehet agyvérzésig túlórázni.
Az ilyen emberek nem sokkal jobbak az öngyilkos merénylőktől,akik beáldozzák az életüket másért.
Itt van pl a közmunka.
Ezért a megalázóan kevés pénzért szerintem teljesen irreális napi 8 órát elvenni az életükből,amikor semmi haszna nincs.
Mégis a magyarok valamiért nagyon örülnek,ha másoktól szabadságot vehetnek el,vagy szenvedni látják egymást.
Ez valahol gyávaság is,nem mernek szembe szállni az elnyomókkal.Inkább kinyalják a valagukat egy zsák krumpliért.
Én ezért is mondom,hogy nemcsak anyagi oldala van a kivándorlásnak,egyszerűen aki ésszel született erre a Földre az nem érzi jól magát ilyen robotmártírok között.
Az igazság az,hogy ezekben az emberekben semmi különleges nincs,és azzal akarnak kitűnni,hogy a végletekig kimerítik magukat,mert ettől keménynek hiszik magukat.
Az egyik nagynéném állandóan a fiát dícséri,hogy mennyit dolgozni,aludni jár haza.
Következő mondatban,jaj szegény hogy le van fogyva,meg be van esve az arca.Vajon mitől lehet?Biztos nem eszik rendesen....
Ilyen agyalágyult emberek vannak sajnos.Nincs igényük még arra sem,hogy a testük normálisan működjön.
Csak a pénz,ebben látnak mindent...
válasza:Van cigi, bor, egyéb aljzószer, talán párjuk is van az embereknek, ha nem, akkor megoldják.
Tehát nálunk csak ennyi a lényeg. Ezért.
válasza: válasza: válasza: válasza:Többnyire nekem is elég közömbös volt a munkahelyem, vagy olyan is akadt, amit utáltam, de volt olyan, ahol nagyon szerettem lenni.
Minden percet szerettem, amit ott töltöttem, a bérem nem volt kiemelkedően magas, de az sem volt rossz, nagyon sajnáltam, amikor el kellett jönnöm onnan, mert sikerült megnyernem egy ösztöndíjat és az ember az eszét követi, pedig nincs annál jobb, ha az ember azt csinálja, amit szeret.
Az nem is munka volt, hanem szórakozás a számomra.
Ott bármennyit eltúlóráztam volna.
válasza:Tudom, hogy mindenki nem teheti meg, hogy olyan munkája legyen amit örömmel csinál, de akinek csak kényszer a munkája az rosszul választott "szakmát".
Ahogy előző is írja, van olyan munka, munkahely ahová örömmel lehet bemenni, dolgozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!