Az anarchia a természetes és legjobb államforma? Miért nem törekednek az emberek viszonylagos egyenlőségre?

https://www.youtube.com/watch?v=VP3tClyL-3I

Igen, milyen csodálatos is az anarchia.Bár csak ilyen, irigylésre méltóak lennének mindennapjaink.Ja nem.

"A te homályos igényed kielégítéséhez csupa öntudatos emberre van szükség, akik képesek átlátni a világot, az eseményeket, nem várnak senkitől semmit, hanem ha úgy látják, a dolgok kezdenek rosszra fordulni, megváltoztatják azokat. Mert tudják, hogyan kell."

Igen, és ha lenne ilyen, azt tudod, hogy hívnák? Arisztokrácia! :)

Kar ilyen kérdést kiírni, mert itt a válaszoknál azt láttam, amire számítottam. Nem tudják az emberek, hogy mi az anarchia, meg hogy egy anarchista milyen elveket vall, hogy képzeli el a társadalmat. Ez utóbbi amit szerintem egy olyan ember, aki alig tud valamit az anarchiáról, az önszerveződő társadalmakról, az elképzelni sem tudja, hogy mi lehet. Csak közhiedelmeket írtak, meg például keverik a szociáldarwinizmussal, meg ilyenek.

De ez egy nagyon hosszú és komplex téma egyébként, szóval ha érdekel, keresgélj erről információkat, olvasgass. Engem is nagyon érdekel ez a téma, de még én sem tudnám azt mondani, hogy mindent tudok. Sőt...:D Ja, és magyarul nem nagyon találni ehhez releváns dolgokat sajnos, szóval angol fórumokon érdemes nézelődni, esetleg néhány könyv híresebb anarchistáktól, pl. Emma Goldman, Kropotkin, (Proudhont is annak mondják, de ő eléggé megkérdőjelezhető, mármint anarchistának vallotta magát, de sokan azt mondják, hogy köze se volt az eszméhez), Bookchin stb. Ők nagyon szépen kifejtik a könyveikben az elméleteiket. Vannak azonban magyar emberek is, akik anarchistának vallják magukat, például ilyen Konok Péter, doktori fokozattal rendelkező történész. De vannak azért többen is, csak most nem sorolom fel az összeset.:D

Én ugyan nem pontoztalak le, de rendben, vitázzunk!

A szociáldarwinizmus egy szélsőséges szemlélet, de a kiinduló megállapításai alapvetően igazak. Mi biztosítaná egy anarchista alapon szerveződő társadalomban, hogy az erősebb, ügyesebb, ravaszabb ne kerülhessen a többiek fölé, és ne használhassa ki az embertársait?

Egy állam nélküli társadalomban hogyan lehet működtetni olyan funkciókat mint a rendfenntartás, az infrastruktúra és a szociális rendszerek fenntartása, illetve mi biztosítaná, hogy ezeknek a funkcióknak az ellátása ne piaci alapon szerveződjön meg, az embereket az eddigieknél is jobban kizsákmányolva?

Számomra egyébként érdekes, hogy az anarchia szó hallatán mindenki az anarcho-primitivizmusra asszociál. Holott ez az eszme még az anarchisták körében sem népszerű. Gyakorlatilag pont ezért, mert nincs sok értelme, ráadásul kivitelezhetetlen is már a 21. században. De akkor kezdjük, érzem, hogy ez egy hosszú válasz lesz.:D De most van időm, remélem, nem hiába.

"Mi biztosítaná egy anarchista alapon szerveződő társadalomban, hogy az erősebb, ügyesebb, ravaszabb ne kerülhessen a többiek fölé, és ne használhassa ki az embertársait?"

Éppen ezzel a hierarchikus kapitalista felfogással kezdődik a probléma. A verseny köré épül minden, és az embereket is már egészen fiatal kortól arra nevelik, hogy ha magának jót akar, vagy hasznot, azt nem lehet másképp, csak ha eltaposol másokat. Taposs, vagy téged taposnak. Hányszor hallottam ezt én is gyerekkoromban. De visszatérve, ha egy társadalomban nincs verseny, és nincs alá- és fölérendeltség sem, akkor mi motiválná az ügyesebb, ravaszabb embereket arra, hogy mások fölé kerüljenek? Elveszíti így az értelmét. Nem származna belőle haszna, ha nem tud se uralkodni rajta, se nyereséghez jutni tőle. A "ravaszság", mint tulajdonság is eltűnne, hisz ez nem is egy természetes emberi reakció, hanem egy elvárt tulajdonság egy olyan rendszerben, ami megköveteli ezt a résztvevők valamennyiétől. Furcsa módon nagyra becsüljük a ravaszságot, például már a mesékben is sokszor láthatjuk, és azt mondjuk, hogy milyen ügyes az xy, hogy túljárt x eszén!

Persze, jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy de nem lehet olyan társadalmat létrehozni, ahol soha semmilyen rosszindulatú szándék nem jelenik meg. A kérdés szerintem az, hogy a rosszindulat alkalomszerű egyéni kihágás, vagy pedig bele van kódolva a rendszerbe, és ezáltal szükségszerű és rendszeres. Egy kapitalista társadalomban, és általánosságban az osztálytársadalmakban, ahol az embereket anyagi érdekeik szembeállítják egymással, teljesen általános, hogy emberek csoportjai kölcsönösen azon dolgoznak, hogyan játsszák ki a másikat. Az a legszomorúbb, hogy ezt is tesszük a természetes gondolkodásmóddá. Sok embernek eszébe sem jut, hogy ez másképp is lehetne, ehelyett inkább csak azzal nyugtatják magukat, hogy hát ez van, c'est la vie. Pedig ez senkinek nem jó.

"Egy állam nélküli társadalomban hogyan lehet működtetni olyan funkciókat mint a rendfenntartás, az infrastruktúra és a szociális rendszerek fenntartása, illetve mi biztosítaná, hogy ezeknek a funkcióknak az ellátása ne piaci alapon szerveződjön meg, az embereket az eddigieknél is jobban kizsákmányolva?"

A változás sosem ment egyik napról a másikra, így elég valószínű, hogy egy anarchista társadalom sem fog csak úgy megszerveződni. De beszéljünk akkor egy önszerveződő társadalomról. Megpróbálom minél érthetőbben kifejezni magam. Egy közösség tagjainak mindennapi tevékenysége a közösséget termeli újra vagy tartja fenn. Ez az újratermelés nem csak fizikai, kézzel fogható dolog, hanem társadalmi is. Mindennapi tevékenységük által a közösség tagjai nem pusztán egy emberi lényekből álló csoportot termelnek újra; egy közösséget termelnek újra (itt kitérnék egy témába vágó könyvhöz, Ferdinand Tönnies: Közösség és társadalom c. könyvére, ahol így ír: " A viszonyt, tehát a kapcsolatot vagy valóságos és szerves életnek tartjuk - ez a közösség, (Gemeinschaft) lényege -, vagy ideális és mechanikus képződménynek - ez a társadalom (Gesellschaft) fogalma. … Véleményünk szerint minden bizalmas otthonos kizárólagos együttélést közösségnek kell tekinteni. A társadalom viszont a nyilvánosság, a világ. (...) A társadalom elmélete olyan emberek körével foglalkozik, akik csakúgy, mint a közösségben, békésen élnek és laknak egymás mellett. Nem állnak azonban lényegi kapcsolatban egymással, hanem inkább el vannak egymástól választva, s míg a közösség esetében a kapcsolat minden elválasztás ellenére is fennáll, itt fordított a helyzet: az emberek minden kapcsolat ellenére egymástól elkülönülten élnek.") , azaz egy különös társadalmi formát, melyben az emberi lények e csoportja sajátos tevékenységeket sajátos módon végez. A közösség tagjainak sajátos tevékenységei nem az azokat végző emberek jellegzetességeinek „természetes” következményei, ahogyan a méz termelése a méh „természetének” következménye. A közösség tagjai által betöltött és fenntartott mindennapi élet különös anyagi és történelmi feltételekre adott sajátos szociális válasz.

A rabszolgák mindennapos tevékenysége a rabszolgaságot termeli újra. Mindennapi tevékenységük által a rabszolgák nem pusztán fizikailag termelik újra magukat és uraikat; újratermelik az eszközöket is, amelyekkel uruk elnyomja őket, és saját magatartásukat, amellyel meghódolnak a gazda tekintélye előtt. Azok számára, akik rabszolgatartó társadalomban élnek, az úr-szolga viszony természetes és örök viszonynak tűnik. Azonban az emberek nem születnek uraknak, se rabszolgáknak. A rabszolgaság egy különös és szélsőséges társadalmi forma, és az emberek csak nagyon sajátságos anyagi és történelmi feltételek között hódolnak meg neki.

A bérmunkások mindennapi gyakorlati tevékenysége a bérmunkát és a tőkét termeli újra. Mindennapi tevékenységük által a „modern emberek”, ahogyan a közösség tagjai és a rabszolgák, újratermelik társadalmuk lakosságát, társadalmi viszonyait és normáit; újratermelik a mindennapi élet társadalmi formáját. A kapitalista rendszer, hasonlóan a közösséghez/törzshöz és a rabszolgatartó rendszerhez, sem a természetes, sem a végső formája az emberi társadalomnak; mint a korábbi társadalmi formák, a kapitalizmus is egy sajátos válasz az anyagi és történelmi körülményekre.

A társadalmi tevékenység korábbi formáival ellentétben, a mindennapi élet a kapitalista rendszerben szisztematikusan átalakítja azokat az anyagi körülményeket, amelyekre a kapitalizmus eredetileg válasz volt. Az emberi tevékenység bizonyos anyagi korlátai fokozatosan emberi ellenőrzés alá kerülnek. Az iparosodás magas fokán a gyakorlati tevékenység megteremti mind saját anyagi feltételeit, mind társadalmi formáját. Így az elemzés tárgya nem csak az, hogyan termeli újra a gyakorlati tevékenység a kapitalista társadalomban a kapitalista társadalmat, hanem az is, hogy maga ez a tevékenység hogyan szünteti meg azokat az anyagi feltételeket, melyekre válaszként jött létre a kapitalizmus.

Na de mi az állam, és mi a hierarchia, ami ellen annyira vannak az anarchisták.

A jelenlegi társadalomban (és már sok-sok éve) rengeteg ellentétes érdekű csoport el együtt. Ezek az ellentétek folyamatos és pusztító küzdelemhez vezet(né)nek. Emiatt van szükség egy hatalomra, ami ezt a küzdelmet tompítja, korlátok között tartja, biztosítja a rendet, a kizsákmányolás zavartalanságát. Ez a hatalom nemzetállammá, azaz országonként egyetlen hierarchikus, bürokratikus intézményrendszerré szerveződött, részei pl. a kormány, a parlament, az ügyészség, a bíróságok (ezek sokszor mind jó állásokat jelentenek a politikusok haverjainak). A hierarchia szó azt jelenti, hogy rögzített, ki kinek parancsol, azaz intézményesített alá-fölé rendeltséget és tekintélyt takar. A bürokratikus szervezetekben ezen felül létezik egy írott szabályrendszer is arra vonatkozóan, hogy ki mit tehet és mit nem, kinek mi a hatásköre, kinek mikor kell kérelmet írni, jóváhagyni, melyik aktát hova kell tenni, stb. A jelenlegi rendszerben a legtöbb ember lényegében semmit sem tehet, legfeljebb könyöröghet a hivatalnokoknak és a politikusoknak, hogy tegyenek valamit. (Ez utóbbit nevezik mezei nyelven "reprezentatív demokráciának", ami a világon sehol nem működik tökéletesen.) Ezért inkább passzív marad, és csendben gyűlöli a hazug és önző politikusokat, a pöffeszkedő bürokratákat. Az állam szereti úgy tünteti fel magát, mintha az osztályokra, vagy rétegekre (ha úgy tetszik) szakadt társadalom fölött állna, az osztályérdekektől független, semleges lenne, mindenki érdekét egyformán képviselné. Megszervez olyan tevékenységeket is, amelyekre mindenkinek szüksége van, pl. az egészségügyet. Elhitetik az emberekkel, hogy ha nem lennének nagyhatalmú vezetők, és nem lenne hierarchikus rend, akkor "káosz" (amivel az anarchiát is összekapcsolják, ugye, erről írtam az első valaszomban) alakulna ki, és senki sem lenne biztonságban. Egy jó ideje az állam az emberek nemzeti öntudatára is épít, Magyarországon arra, hogy ez a Magyar Állam az összes magyar ember állama, mindannyiunk érdekét képviseli, és megvéd minket. Ezzel általában el tudja érni, hogy a legtöbb ember úgy gondolja, szükség van államra, nem szabad lázadni ellene, bele kell nyugodni, mindig is lesznek hatalmasok és hatalom-nélküliek. Ez a passzivitás, ez a belenyugvás alapvető fontosságú a kizsákmányolás fenntartásában.

Lehet meglepődnél, ha tudnád, hogy emberek mennyiszer tesznek olyan megjegyzéseket, amit mondjuk egy a anarchista is tesz, de ha meghallja, hogy ez anarchizmus, akkor jaj, azt ne, az rossz. Sok a látens anarchista, mondhatjuk így.:D

Kár hogy ilyen hosszú.

Ezt nem tudom elolvasni.

Nem akarod inkább egy yt videjóban elmondani?

Pedig ezt még röviden írtam le. Ennél rövidebben már sajnos nem lehet, de ha egy ilyen terjedelmű szöveg kifog rajtad, valószínűleg úgysem értenéd meg, hogy miről írok, mert bonyolult dolgokról írtam.

(Felmerül a kérdés, olvastál már ki könyvet egyáltalán valaha?)