Lehet valaki egy nagyon erkölcstelen és undorító akkor is, ha amúgy minden egyes törvényt betart az országban és nem volt soha dolga a rendőrséggel?

Hát kérdező, nálad van baj a toronyban, rendesen!

"A törvénytisztelet nem azonos az erkölcsösséggel vagy a jó emberséggel?"

Qurvára nem. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

"Ha a törvény nem tilt valamit, nincsenek az országos, világi törvénykezésben következményei, akkor mi gátoljon meg valakit abban, hogy megtegye? Nem büntethetik meg érte, szóval lazán megteheti, joga van hozzá, hisz szabad ember. Miért ne tenné meg? Semmi következménye nem lesz... Szabad ember, joga van mindenhez, ami nem törvénybe ütköző."

Ez nem így működik.

A jogkövető magatartás - amihez nem kell semmilyen jogi ismeret sem - arról szól, hogy betartasz bizonyos, társadalomban elfogadott normákat, anélkül is, hogy ezt bármilyen szabály egyébként előírná. Ha meg előírja, akkor meg főleg. Ehhez mindössze jogérzékre és arra a készségre van szükséged, hogy tudj együtt élni másokkal. Az ilyen ember nem KÍVÁN semmilyen közösségi normát megszegni, teljesen mindegy, hogy létezik - e rá bármilyen előírás.

"Miért nem szigorúbbak a törvények sokkal és miért nem tiltják be mindazon dolgokat, amelyek erkölcstelenek, ártóak, károsak másokra, önmagunkra vagy nézve bármi másra nézve?"

Mert a törvénynek nem ez a feladata. Egyrészről a törvény (jogrend) azért létezik, hogy mindössze KERETBE FOGLALJA az emberek életét, kijelölje azokat a HATÁROKAT, amiken belül a jogkövető magatartást tanúsító emberek élni tudnak, anélkül, hogy jogsérelemtől kellene tartaniuk.

Másrészről az "erkölcstelen, ártó, káros" meghatározás tágabb értelemben a társadalomra való veszélyességben jelentkezik (ami a bűncselekmény fogalom egyik alapkritériuma), így büntetendő is.

"Nem az állam feladata, hogy a polgárait erkölcsre és rendes életre nevelje? Legalábbis, ha nem magától értetődő, akkor a törvénynek kellene lépni."

Nem. Ilyen nevelést - többek között - a család intézménye adhat.

A törvénynek - lásd az előbbiek - nem feladata a nevelés.

"Miért nem büntetik meg ezt a kérdezőt például a tettei miatt?

https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__1240..

Mert nem követett el bűncselekményt.

Hiányzik ezeknek a bűncselekményeknek a megvalósulásának egyik alapeleme, a (az elkövető által beazonosítható) sértett, valamint az elkövetési magatartások sem valósítják meg a tényállásszerűséget.

"Vagy a szitkozódó embereket? Vagy azokat, akik másoknak ártanak, mert nekik speciel rossz hangulatuk van és ezért mások kedvét is el akarják cs*szni? Vagy azokat, akik megcsalják a párjukat, ezzel neki borzasztó lelki gyötrelmet okozva?"

Ez nem büntetőjogi kategória, kérdező!

"Szerintem az lenne az ideális, ha az erkölcsiség és a törvények szinkronban lennének."

A kettőnek nincs köze egymáshoz és nem is kell, hogy legyen...

A törvény társadalmi - minden ember által elfogadott - normákat emeli általánosan követendő magatartásszabály szintre, míg az erkölcs minden ember egyéni meggyőződésén alapul.

"Szerintem bíróság elé kellene állítani."

Mármint kicsodát?

"A törvények csomó olyan dolgot nem tiltanak, ami ártó tett. Például ilyen a megcsalás vagy az anyázás."

Miért kellene tiltani? Ezek nem veszélyesek társadalomra olyannyira, hogy törvényben kellene őket szabályozni...

"És mi a helyzet a 65 éves bácsival, akinek 14-18 évesekre fáj a foga? Törvényileg nem büntetendő.."

És ezzel most mit akarsz mondani?

A szexuális irányultság (abberráltság, ha úgy tetszik..) nem büntetendő...

Akkor most? Mit kéne tenni?

Vannak olyan államberendezkedések, ahol embereket már csak azért agyonlőnének - ideológiai alapon - mert máshogyan gondolkodnak, mint a többség vagy másmilyennek születtek.

Szerintem Észak-Korea tetszene neked...