Ha egy, a kutyáját póráz nélkül sétáltató embert látok, hívhatom a rendőrt?

Pedig pont nem a mackók szoktak az ember bokájába harapni, hanem a kis mini cirkálók.

Egyébként szabálysértés, de kétlem, hogy emiatt kivonulna a rendőrség.

Pár hete olvastam egy olyan írást, talán valamilyen blogon, amiben egy kutyatulajdonos háborgott a szabály miatt. Szerinte a képviselőket egyszer, gyerekként megugatta egy kutya, ezért gyűlölik az ebeket, és hoznak ilyen törvényeket. Az ő kutyája jól nevelt, nem rohangál el, inkább el kéne küldeni a gazdákat tréningre, majd vizsgára; különben is, a kutyáknak annyira szar pórázon lenni.

Az ilyen vérkutyásokat nem érdekli a másik ember esetleges félelme. Ha a kutyuskája épp egy piknikező társaság közé mászik be, akkor is nekik áll feljebb, hogy miért ordibálnak, hisz nem bánt senkit.

Sajnos mindig is lesznek olyanok, akik nem képesek másokra tekintettel lenni. Pedig ez védi a többi embert és magát a kutyát is.

Szabálysértési törvény

193. § (1) Aki a felügyelete alatt álló kutyát

a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,

b) természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen - a vadászkutya kivételével - póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja,

c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön - vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével - szállítja,

d) élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre - vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével - beenged, illetőleg bevisz,

szabálysértést követ el.

(2) Aki harapós kutyáját nem zárt helyen tartja, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető táblát, szabálysértést követ el.

Csak felügyeletet kell biztosítani, ha sétáltatja. De mégha ki is mennének a rendőrök, szerinted fog min fél órát várni a gazdi mire megérkeznek?

Sajnos nekem is csak rossz tapasztalatom van a vérkutyásokkal.

Még városon laktunk, mentünk az orvoshoz a gyerekkel a két hós oltásra.

Egy fiatal hölgy egy bernáthegyi keveréket sétáltatott póráz nélkül. Láttam már messzebbről, nem volt nagy forgalom, szépen sétált a gazdi mellett.

Aztán a lányunk felsírt és a kutya megvadult és felénk futott.

Emlékszem a gazdája kiabált neki, de a kutya tett rá magasról. Én reflexből ráhajoltam a kocsira, a kutya rámugrott a férjem meg rángatta le rólam a nyakörvénél fogva.

Két szerencsénk volt: december lévén vastag kabátban voltam, így se nem megharapni, se megkarmolni nem tudott (bár a kabátom gallyra ment) a msáik hogy a kutya hamar feladta, mikor a gazdája is odaért.

Auztán még a nő volt felháborodva, mikor szóltunk, hogy se szájkosár, se póráz nincs a kutyán.

A történetem tanulsága:

A gazdik néha elfelejtik, hogy a kutya egy állat, egy ösztönlény, amiről nem lehet tudni, hogy extrém esetben (síró baba, vagy akár egy műanyagmotoron berregő kisgyerek) is nyugaodt marad-e.