Síelők, boardosok! Ti is szerettek extrém rossz időben csúszni?

Elmesélek neked egy sztorit.

Pár évvel ezelőtt mikor síelni voltam pont egy ilyen élményben volt részem... Ahol voltunk ott 4 hegy állt a rendelkezésünkre.. Mi az első 5-6 napon kipróbáltunk 3at.. Úgy gondoltuk, hogy a 4.-et majd a legutolsó napon... Szóval mikor elindultunk a 4. hegy felvonójához még nem volt rossz idő, bár láttuk, hogy a hegy teteje felhőben van, de mivel még sosem voltunk azon a hegyen fogalmunk sem volt arról, hogy az nem a teteje és arról sem, hogy a sima kabinos felvonó meddig fog felvinni...

Szóval felültünk a kabinosra ami felvitt minket egy darabig, viszont még közel sem a felhőig.. Aztán úgy gondoltuk felülünk a sima ülős felvonóra is és azzal még egy picit feljebb megyünk... Aztán jött a meglepetés. Az ülős 3* olyan hossza vitt fel minket, mint a kabinos ami elég ritka tapasztalat volt... Már rég a felhőben jártunk, mikor felértünk a csúcsra.. Kb 2200 méterre. Még a térképen sem néztük meg előre, hogy milyen pályákon kell majd lejönni, mert teljesen felesleges úgy is lejövünk, csakhogy nem úgy, hogy és most nem hazudok a kezemet nem láttam úgy, hogy az arcom elé raktam... A piros villogós viharjelzőt fél méterre lehetett csak látni.. Szakadt a hó, hideg volt, szél volt, köd volt, felhő volt minden volt. Nem hallottuk egymás hangját sem még fél méterről sem... Nagy nehezen megtaláltuk a pályát, vagyis inkább a jelzését a számával.. Innentől vette kezdetét a brutál extrém síoktatás... Az egy dolog, hogy én nagyon jól síelek és a barátom is, csakhogy a barátom nője akkor tanult meg síelni velünk az első napon így hát eléggé durva volt ezzel a tudattal menni előre, hogy még ha el is hagyod fogalmad sincs róla.. Hiába állsz meg valahol annak semmi értelme, mert vagy beléd jönnek hátulról vagy egyéb finomság fog történni, de az, hogy bevárd őt esélytelen volt. Amire leszenvedtünk a teljes hegy felhőben volt már, tehát végig ilyen viszontagságos körülmények uralkodtak.

Azon vergődtünk lent, hogy hogy a fenébe engedhettek fel minket ilyen időben. Azt hiszem több tucat sérült lett azon a napon azalatt a másfél óra alatt míg el nem vonult a felhő... Szerencsére a lánynak nem lett semmi baja, de pl. a barátom anyukája vért izzadt a fiáért illetve durván küzdött az életéért, mert hát hiába síel nagyon rég óta túlságosan aggályos ami érthető is volt azon esetben...

Szóval mint kiderült, mindannyian más úton jöttünk le. Én például mérgelődtem is útközben, hogy miért van itt ennyi fa?:D Aztán kiderült, hogy az erdőben is jöttem egy darabon, mert sikerült elhagynom a pályát. Ugye az is zavart, hogy a f*szért van fekete pálya úgy, hogy a térkép azt írta, hogy egyik pályán sincs.. Aztán nem is volt, csak én csináltam egyet... A barátom egy szánkó pályát talált, mint a végén kiderült...:D

Így vissza gondolva, elég jó és maradandó élmény volt, de azért nem biztos, hogy most még egyszer bevállalnék egy hasonlót... Azért az, hogy fél méter és egy méter között van a láthatóság és úgy kell sasolni,hogy mikor jön egy kikerülendő akadály.. Elég durva.