Az 1950-es,1960-as években egy átlagos fizetéshez mérten mennyibe került egy hagyományos acélvázas 28"-os Csepel kerékpár?

A '60-as évek átlagkeresete 1500-2000 forint volt. Egy kerékpár pedig kb. 1000 forint.

[link]

1988-ig, nem volt személyi jövedelemadó sem. Bevezetésekor a munkáltatók jelentős része (többnyire állami cégek voltak) próbáltak olyan bruttó bért adni, hogy a dolgozók megkapják az addigi nettó, készhez kapott fizetésüket. Volt ahol egyből megadták, volt ahol fokozatosan emelték néhány év alatt. Persze, sok helyen nem adtak kompenzálást, de ott félő volt, hogy elmennek a dolgozók. Főként, miután megjelentek a magáncégek, pl. Kft-k. A 90-es években nagy volt a káosz. Sokakat úgy vettek fel, hogy utólag derült ki, nem is voltak bejelentve, vagy ha mégis, jóval kevesebbel, mint amit ígértek nekik, illetve fizettek nekik. A cégek jöttek mentek. Akkor szüntették meg a munkakönyvet is, ami sokak szerint (szerintem is) marhaság volt. Addig legalább aránylag jól lehetett követni a munkahelyek sorát a dolgozók részéről, de a hivatali oldalról is. Számtalan cég használt ekkortájt hőpapiros nyomtatást. Az akkor kapott munkahelyi papírokon manapság semmi nem látszik! :-(

A statisztikai átlagkereset mindig jól hangzik, de nagyon megtévesztő. Ahogy most, úgy régen sem kereset az átlagos kisember annyit, mint amit mond a KSH.

"2023 januárjában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 528 000, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 363 900 forint volt"

Adózás bevezetésekor kezdtem dolgozni 1987-88-ban, 7 500 forintot kerestem, ezt bruttósították fel 11 000 forintra a BKV Metrónál. 1990-ben vonultam sorkatonának 1,5 évre, ami végül 1 év lett az új szabályok szerint. Leszereléskor 13 800-ra emelkedett a bruttó bérem.

Gyerekkoromban nem tudom, mennyit kerestek szüleim, de a kerékpárvásárlás akkoriban is esemény volt. Átlagosan egy-két havi kereset volt egy drótszamár ára. Amikor megkaptam az első felnőtt méretű bicajomat (Fecske Szputnyik szovjet (orosz) versenykerékpár), egész tanévben gyűjtöttem a zsebpénzemet, amit szüleim egészítettek ki a jó bizonyítvány után. 11 000 Ft volt az ára, ami igen magasnak számított. Kicsivel később apukám vett egy totál egyszerű, szintén szovjet kerékpárt a telkünkre, annak az ára 7 600 forint volt.

A kerékpárvásárlás annyiban változott azóta, hogy manapság már hatalmas a választék (mint egyéb termékeknél is). Akkoriban volt egy tucat márka és típus, mindenki abból kalkulált. Az árkülönbség is kisebb volt. Persze be lehetett szerezni drága vagy akár nagyon drága nyugati árut is, de az ritkaság volt, nagyon kevesen tették meg. Manapság sokkal többen költenek irreálisan magas összegeket termékekre. Állítom, az akkori emberekhez képest most nagyságrenddel többen rázzák a rongyot. Fogyasztói társadalom lettünk, így nehéz összehasonlítani azt a világot, a maival. Főként, hogy akik beleszülettek a kapitalista Magyarországba, ők nem értik meg mesélés alapján, mivel szinte lehetetlen elmagyarázni nekik. Mintha egy születése óta vak embernek mesélnéd, milyenek a színek.