Most akkor egyesek nem is akarják, hogy kikerüljünk valami nemzetközi tornára válogatott vagy klubszinten?

Mehet nemzetközi tornára, de én hányok attól, ami az egész körül van. Látjuk, mi megy a pályán; nemzetközi szinten értékelhetetlen. Aztán jön valami apró siker, és egyből ők az istenek, a Nemzeti Sport naponta három cikket ír Dzsudzsák egyetlen passzáról. A kedvencem a brazilok elleni 4-1-es vereség volt. Mit mondtak a szakértők? A második félidőt döntetlenre hoztuk. Nulla önkritika; ami fikázásnak tűnik, azzal a hurráoptimizmust akarják ellensúlyozni. Egyszerűen már nem lehet szó nélkül elmenni emellett.

Pont ugyanez lesz, ha kijutunk: mekkora királyok vagyunk, hogy ott vagyunk a legjobb 24 közt, és senki nem fog emlékezni arra, hogy 1 pontot szereztünk a csoport utolsó Görögország ellen.

A példák meg nem mind helytállóak: a franciák 2 éve nem játszottak tétmeccset előttea Vb előtt, mindenki ellen szenvedtek, demoralizáltak voltak. A Manchester United nem vette komolyan a meccset (ami egyébként idegenben volt, ahogy a szabályok előírják); ebben nem bízhatunk Bl-ben, Eb-n. A visszavágót hozták is. A görögöknél ott viszonylag tehetséges futballisták találkoztak a számukra legjobb edzővel, és végtelenül kifacsart topligás játékosokból álló válogatottakkal. Nálunk ilyen régen volt, és sajnos ez is kapcsolódik egy problémára: állandóan arról beszélünk, ez vagy az a válogatott már nem olyan jó, mint volt, nem kell félni tőlük. Senkinek nem tűnt fel, hogy az utóbbi pár évben mennyit gyengült a válogatott? Senki nem meri kimondani, hogy Dzsudzsák évek óta középszinten játszik, Gera bármekkora zseni, egy jó válogatottba már nem kerülhetne be, hogy mindent elárul kapusainkról, hogy pár év után visszatértünk Királyhoz, illetve bizonyos posztok gyakorlatilag hiányposztok lettek stb.?