Ha 30 évesen szerettem bele a programozásba és előtte teljesen mással foglalkoztam, de mióta elkezdtem tanulni, úgy érzem már nem akarok mást csak ezt, akkor már késő van váltani?

#10 Te miről beszélsz? Programozásról van szó, nem fehérneműmodellkedésről!

Kérdező, szerintem sosem késő váltani. Bár nem programozásban, hanem más területen, de én is váltottam 35 évesen és nem bántam meg. Megőrültem volna, ha az eredeti szakmámban kellett volna maradnom életem végéig.

[link]

"Craig Barrett, az Intel egykori első embere például egyszer azt találta mondani, hogy "a mérnökök felezési ideje - akár csak a szoftveré és a hardveré - csak néhány év", Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és vezetője szerint pedig a fiatal programozóknak tipikusan nyomába sem érhetnek az idősebb fejlesztők. Ezen kívül maga a Microsoft is elismeri, hogy fejlesztéssel foglalkozó alkalmazottainak legtöbbje inkább a 40 alatti, mint sem afeletti korcsoportból kerülnek ki."

"a Bloomberg egy új cikke, ami szerint a negyven év körüli vagy afeletti programozóknak gyakorlatilag alig van esélyük az elhelyezkedésre, mert a cégek köszönik, de nem kérnek belőlük."

@13

"A munkaadók azzal utasítják el őket, hogy nem rendelkeznek naprakész technikai ismeretekkel"

A harmadik bekezdésig sem olvastad el a cikket, vagy értelmezni nem tudtad!

Ez azokra vonatkozik, akik x évvel ezelőtt tanultak programozni és nem fejlesztették magukat időközben. A folyamatos fejlődés minden korosztálynak elengedhetetlen ebben a szakmában. Nem a korukkal van baj, hanem a naprakészségükkel.

"Ez azokra vonatkozik, akik x "

Akik túl vannak a negyedik x-en és nem akarják foglalkoztatni őket. Ugyanis a hivatkozás csak kifogás, álindok és nem tény. Érted-e, birgec?

@16

Értem hát, elöntötte a f@s az agyadat, és már csak összefüggéstelenül hőbörögsz.

A sok sunyi, fogalmatlan kibic zavarná be a makkosba szerencsétlent. Az meg beleállít az életéből 3-4 évet és csodálkozik, ha nem jön össze, mert megvezette egy-két outsider.

Igaz, ezek a noname senkik addigra hol lesznek már? Nem nekik kell kenyeret adniuk a szájába.

Nevetséges, ahogy próbálják virtuálisan megélni azt, amire esélyük sincs és kifejezetten szomorú, hogy még másokat is erre biztatnának, mert a kockázatot nem ők viselik.