Miért érzem úgy, hogy az álláshirdetéseknél az "elvárás" egyenlő a beugróval, míg az "előnyök" maga a "dolgozat", ti hogy vagytok vele?

Sajnos eléggé eldurvult a helyzet amennyire látom.

A munkáltató mindent akar, sokat ígér kb semmiért, sokszor irreális követelményeket támaszt. A munkavállaló jelentkezők, meg a csillagot is lehazudják az égről most már mondható hogy nagyon pofátlanul.

Persze tisztelet a kivételnek, de már alig hiszik el ha valaki tényleg becsületes, és hátrányban vannak a mindent összehazudozókkal szemben. Ez erősíti a folyamatot.

("Manapság mindenki médiasztár akar lenni, a krumpliföldeket meg felveri a gaz.")

Azért érezheted így, mert megy a szövegértés.

Mi más jelenthetne az "elvárás", mint a minimumot? Ha nincs meg, akkor nem vagy alkalmas a munkára.

Az előny vajon mit jelent? Nem kötelező, hogy legyen, de ha van, azt tudod hasznosítani, előnyben vagy a többiekkel szemben.

Mi ebben a meglepő?

Az #1-ső válaszadónak nagyon igaza van!

A fertőből egy kiút van: atombomba! :-)

(túl sok az ember a Földön, és mind boldog akar lenni, bármi áron, és persze attól sem riadnak vissza, ha ahzudni kell, sőt ez manapság az "elvárás" és "előny" is :-))

Képfeldolgozással foglalkozunk, az álláshirdetésben elvárás a kitűnő programozási (főként c++ és előny a matlab) és matematikai készség. Amikor megjön a jelentkező nem nyomunk a kezébe egy tesztet hanem több interjún keresztül személyesen vizsgáljuk a tudását. A hazudozókat könnyen ki lehet szúrni egyszerű kérdésekkel. Kérdezünk egy nehéz kérdést, ha nem tudja segítünk, ha így se megint rávezetjük a megoldásra és annak függvényében, hogy mikor jött rá a megfejtésre meg lehet saccolni, hogy milyen szinten van...és habár a programozás is elvárásként van meghirdetve, volt rá példa, hogy olyat vettünk fel aki nagyon vágta a matekot de nem tudott programozni, vagy éppen fordítva.

De úgy általában egyetértek az elsővel, hogy az álláshirdetések el vannak szállva, fiatal, minél több tapasztalattal és még hetvenhét dologban profi is legyen.

"A hazudozókat könnyen ki lehet szúrni egyszerű kérdésekkel. Kérdezünk egy nehéz kérdést, ha nem tudja segítünk"

Ez így korrekt (nyilván ha a kérdések és az elbírálás is az). A kisebb cégek ezt így csinálják ha nem akarnak szívni egy fakezűvel. Őket gazdaságilag is érzékenyebben érinti egy + ballaszt.

A nagyobbaknál ez sokkal kevésbé egyértelműen fekete vagy fehér.

Ott van egy PR-es, aki biztosan nagyon ért a kommunikációhoz, de rendszerint fogalma sincs ahhoz a területhez ahova a felvétel szól.

Így nem tud kérdezni semmit, a papírokat nézi. Vagy a cégmonstrum által mélyebbről felbüfögött tesztet próbálja kitöltetni a jelentkezővel.

Az információ áramlásnak azonban a többszörös áttétel soha nem tesz jót ilyen környezetben.

Emiatt születhetnek pl. az ilyen tesztek:

[link]

Nem kis cégről beszéltem...egy német multinál dolgozom.

Akik a fent említett tesztet adják állásinterjú gyanánt azok is csak egy ilyen semmitmondó kérdőívvel voltak felvéve.

A tesztben az a gond, hogy nem kapsz rálátást az egyén gondolkodásmódjára. Hadd adjak egy példát amivel minap találkoztam. Az illető vágta a deriválási szabályokat, tudott is nagyon jól deriválni, de amikor rákérdeztünk, hogy mit jelent a deriválás (tulajdonképpen mire használható), fogalma sem volt...ezzel elbukta az egészet. Az interjúztató a lehetőségeket is nézi a tudás mögött.