Mi nem jó a free pascalban?

Ennyi időbe telt, míg az indentálással végeztem, mert neked ide kellett beraknod, nem ám az ajánlott kódfeltöltő oldalra. Még semmit sem foglalkoztam a kódoddal, de előzetesen:

A Randomize utasítást elég egyszer használni, a program elején.

Mi ez a millió változó, és miért nincs értelmes nevük?

Amíg tökéletesen nem működik a program, minek 30 ismétlés a kipróbálásához, és minek színezéssel cirkalmazni? Majd, amikor már minden oké.

Esküszöm, ezt kigyomlálni ötször hosszabb idő lesz, mint nulláról felépíteni (remélem, idetéved SimkoL, és megteszi az utóbbit, míg én a te kódodat fésülgetem).

Na jó, mára elég, egyelőre itt tartok:

[link]

Igen, tudom, hogy te még nem tartasz az eljárásoknál (procedure), de előbb valamennyire gatyába kellett ráznom, hogy egyáltalán lássam, mi történik, nem, mintha ez már a tökély csúcsait ostromolná. Ha lesz lelkierőm, majd lerontom csupa IF-re.

„az osztásnál nem tudom megoldani azt hogy egytized elég legyen válasznak. Erre valami ötlet?”

Talán, ha kegyeskednél elolvasni a tegnap éjszakai kódom OSZTAS eljárását...

Nézz utána az ABS() függvénynek, és meséld már el, mire használom azon a helyen.

Egyébként lesz még mondanivalóm elég, de egész nap nem érek rá. Talán majd este.

Azt írod, hogy „biztonságosabb” minden művelethez külön változókat rendelned. Félretéve azt, hogy ez az elv majd az eljárások és függvények használatakor _bizonyos esetekben_ nagyon hasznos lehet, sőt, az objektumorientált programozásban különös jelentőséget kap -- vagyis igen okos sejtés részedről -- érdemes mélyebben belegondolnod, hogy a programoddal kapcsolatban van-e értelme alkalmazni. Szerintem nincs. Pontosan ugyanolyan változókat használsz minden esetben, még a véletlenértéket is ugyanúgy kapják a feladat során, és semmit nem kezdesz azzal, hogy nem ugyanazok. Akkor miért nem? Én tíz változót használok, te harmincnégyet. Ez a fölösleges bitpocsékoláson túl még a kódot is szükségtelenül bonyolítja, ami éppenhogy nem kedvez a biztonságos megoldásoknak.

Három hónap nem nagy idő, ahhoz képest igazán jó programod, és nagy erénye, hogy működik. De ez még nem jelenti azt, hogy ezzel meg van oldva, még az egyelőre igen korlátozott eszközeiddel sem. Most még sok dolgot bonyolultabbnak látsz, illetve bonyolultabban valósítasz meg a kelleténél -- köztünk legyen mondva, szerintem még élvezed is, hogy ezt a hatalmasan gomolygó káoszt átlátod, miközben a többiek az alapfogalmakkal birkóznak... Megoldás azonban sokféle van, és azzal teszed magadnak a legjobbat, ha mindig a lehető legegyszerűbbet keresed, még ha ez azzal jár is, hogy náladnál butábbak is megértik a programod működését, esetleg „szégyenszemre” kiderül, hogy az voltaképpen egészen szimpla dolog. Hidd el, értelmes embereknek sokkal inkább imponál, ha valami parasztosan egyszerű, és utólag bezzeg oly' kézenfekvő megoldást találsz egy problémára, amellyel a többiek csak küzdenek, mint a disznó a jégen, és kínjukban fogant pillanatnyi ötleteket kupacba rakva tákolnak rá össze valami nyögvenyelős kódot, amire rá lehet fogni, hogy nem egészen használhatatlan.

Ezért nem tetszett nekem sem a nagyívű harmincszori ismétlés, sem a színezgetés. A kódod egyelőre igen messze van az optimálistól, és ez független kérdés attól, hogy a hasonlókra jelest kapsz-e az informatika-órán, vagy ájult tiszteletet vált-e ki a többiekből, hogy ez a számukra kínai betűkupac helyesen működik, tehát nyilván érted a csíziót. Hogy a programod helyesen fut, az tényleg örvendetes és becsülendő, de azért ne ennyi legyen a cél. Ha eljutottál eddig a helyzetig, az inkább azt jelentse, hogy van egy jól használható alapanyagod, amelyet megfelelően átszabva orvosolhatod a tervszerűtlen munka fogyatékosságait. A kódodról egyelőre süt, hogy vadon nőtt, előzetes tervezés nélkül, mindig az éppen adódó részproblémácskákat megoldva. A működőképes állapot jelzi, hogy a kiindulópontodról eljutottál a végpontig, ami jó kaland, de nem rosszabb az sem, hogy most egyenesebb utakat vágjál a dzsungelben. Amíg nincs igazán tisztázva, addig minden hosszadalmas folyamat nehezíti a tesztelését, és minden csicsa csak még átláthatatlanabbá teszi a kódot.

A kész program ismeretében van egy pár furcsa vagy értelmetlen dolog, ami a probléma előzetes átgondolása esetén valószínűleg másképpen alakult volna.

A változók szükségtelen halmozását már említettem, de az például mire jó, hogy még ráadásul longint típusúak is? Minden feladatban két 0..9 számot használsz, ami a legnagyobb eredményt adó szorzás esetén sem vezethet 81-nél nagyobb számra. Ez pedig nagyon lötyögősen elfér egy shortintben. Igen, a Free Pascal Randomja longintet ad eredményül, de a számodra szükséges része belefér egy kisebb változóba, és a program bele is teszi.

A felhasználónak meg két esélye van arra, hogy túl nagy számot írjon be, mégpedig a választáskor és a válaszok megadásakor. Ha kellően hülye, mindkét esetben beírhat a longint lehetőségeinél nagyobbat, és a program hibára fut. Tehát a nagy változó használata kevés a bolondbiztos programhoz. A szándék dicséretes, a megoldás viszont nem ez. A jelenlegi tudásod alapján egyelőre tételezd fel, hogy a felhasználó tisztességesen válaszol, ahhoz meg elég a shortint.

Annak ellenére, hogy (ahol nem kéne, a változóknál) kínosan ügyelsz a műveletek megkülönböztetésére, elfelejted, hogy az osztásnak van egy olyan sajátossága, amelyik miatt nem alkalmazható rá a szokásos kaptafa: A második szám nem lehet 0, mert a nullával osztás értelmetlen. Ráadásul, amikor ez előáll, te még a feladat kiírása előtt elvégzed a műveletet, ami egy külső szemlélőnek érthetetlen, váratlan Runtime Errorral szakasztja végét a programnak.

Nagyon kellemetlenül néz ki egyébként az osztás logaritmikus alapú kiírása, hiszen végül is ugyanazokról a kicsi természetes számokról van szó, mint a többi feladatban. Ez megoldható lenne a számok formázott kiírásával, csak éppen szükségtelen: A műveletben részt vevő változók nyugodtan lehetnek egész típusúak, attól még az eredmény lebegőpontos lesz. Mellesleg itt, rejtve, megint csak megmutatkozik, hogy a változó típusának nem kell a Random longintjéhez alkalmazkodnia. Lám, a programod itt realba rakja a longintet, és mégse dől össze a világ.

Az if elágazás működését láthatólag nem tisztáztad magadban, gyakorlatilag mindenütt ügyetlenül használod, de erről inkább holnap, nekem is kell aludnom.