Valaki eltudná mondani, mire és hogyan kell használni a mellékfüggvényeket C++ ban?

Mármint.. a függvényeket? Nem egy nagy történet, a függvények alapvetően arra jók, hogy a program működését részekre tudd bontani, esetleg bizonyos részét egy függvénybe kiszervezve többször fel tudd használni. Egyszerű példa, mondjuk van egy programod, amiben több helyen is négyzetre kell emelni számokat. Ezt megoldhatod úgy, hogy mindenhol összeszorzod a számot önmagával, vagy csinálhatsz egy függvényt, ami négyzetre emeli a kapott számot.

function square(int num)

{

return num*num;

}

//...

//...

int szam1 = 13;

std::cout<<szam1<<" négyzete: "<<szam1*szam1<<std::endl;

std::cout<<szam1<<" négyzete: "<<square(szam1)<<std::endl;

Ezesetben a két sor végső soron ugynazt írja ki, csak az utóbbi a square függvényt hívja meg, ami visszaadja a kapott szám négyzetét. Igazából kb ennyi egy függvény, mint egy automata, beledobsz valamilyen paramétert, ő számolgat, és kiköp egy eredményt, ami behelyettesítődik a függvényhívás helyére.

Melyik része nem világos ennek?

Valamiért egy pillanatra elfelejtettem, hogy a C++ nem JS :D

A függvény helyesen:

int square(int num)

{

return num*num;

}

Senki nem hívja mellékfüggvénynek.

Főleg mivel hogy main-ből 1 van, minden másból meg végtelen.

Szóval függvények és eljárások... Nézzük meg a napirendedet:

felkelsz

megmosakszol

előveszel egy kiflit

félbevágod

megmikrózod a virslit

a kiflibe beleteszed a virslit

nyomsz rá ketchupot

megeszed

csinálod a többi napi teendőt

előveszel egy kiflit

félbevágod

megmikrózod a virslit

a kiflibe beleteszed a virslit

nyomsz rá mustárt

megeszed

megmosakszol

alszol

Ami így szembetűnik az az, hogy van egy bizonyos részlet, ami ismétlődik, persze el is térhet néhány apróbb részletében. Ezzel így az a gond, hogy kétszer kellett leírnom ugyanazt, kétszer olyan hosszú a kód, és ha egy harmadik helyen is használni szeretném, akkor megint vagy át kell másolnom, vagy meg kell írnom megint ugyanazt. Ez persze rosszabb minőségű kódot eredményez. Gondolj bele, ha valamit változtatni akarsz, azt már rögtön két helyen is át kell írnod. Ilyen esetekben használunk függvényeket illetve eljárásokat.

A függvény és eljárás közt egy hatalmas nagy különbség van. Az eljárás egy cselekvéssorozatot ír le, amelynek során új állapot keletkezhet. A fenti példában is ez történik. Van egy cselekvéssorozat, amely egy összetettebb, bonyolultabb cselekvést ír le, pl. hogyan csinálsz hot-dogot. Ha te ezt végrehajtod, létrejön egy olyan állapot, amelyben már van egy kész hot-dogod, és ha azt megeszed, már nem leszel éhes. De az is egy új állapot, amikor kiírsz valamit a weblapra pl. print-tel vagy echo-val. Az pedig azt az állapotot idézi elő, hogy a szöveg már ki van írva a weblapra.

A függvény pedig az eljárással ellentétben egy műveletet ír le, amelynek során mindig egy eredmény jön létre (nem több, csak egy). Nos, erre az eredményre ne csak úgy gondolj, hogy az csak egy szám lehet. Lehet bármilyen típusú eredmény, pl. ha adatbázishoz kapcsolódsz, akkor resource típusú eredmény, vagy két szöveg összefűzése esetén egy string típusú eredmény jön létre. A kód futása során ha eredmény áll elő, azt a return vezérlésátadó utasítással jelezheted, és ezután kell megadnod egy kifejezést, hogy mi az eredmény, ami előállt.

Írtam egy olyat az előbb, hogy "van egy bizonyos részlet, ami ismétlődik, persze el is térhet néhány apróbb részletében". Ezek az apróbb eltérések lesznek a függvény vagy eljárás paraméterei.

hot_dog_evés(mit_nyomok_rá) {

.. előveszel egy kiflit

.. félbevágod

.. megmikrózod a virslit

.. a kiflibe beleteszed a virslit

.. nyomsz rá mit_nyomok_rá

.. megeszed

}

felkelsz

megmosakszol

hot_dog_evés(ketchup)

csinálod a többi napi teendőt

hot_dog_evés(mustár)

megmosakszol

alszol

Amikor meghívod a függvényt vagy eljárást, ott abban a pillanatban a paramétereknek értéket is kell adni. Nagyon konyhanyelven egyfajta "behelyettesítés" történik. Persze azért a világ nem ilyen egyszerű, mert a paraméterátadásnak többféle módja is van:

- érték szerinti

- cím szerinti

- eredmény szerinti

- érték-eredmény szerinti

stb. Mindegyiknek más a célja, és nyelvtől függ, melyiket támogatják.

[link]

74. oldaltól olvasgasd.

Na és most nézzük PHP esetében, hogy működik ez:

function OsszefuzveKiir($SzovegA, $SzovegB) {

echo $SzovegA . $SzovegB;

}

OsszefuzveKiir("Ez egy ", "teszt szöveg.");

Ez ugye egy eljárás volt és annak a meghívása. Azért volt eljárás, mert csupán egy cselekvéssorozatot ír le, hogy hogyan is lehet két szöveget összefűzve kiírni a képernyőre. Meghívása során pedig egy új állapot jött létre, amelyben már ki van írva a képernyőre az összefűzött szöveg.

function Osszead($A, $B) {

$Eredmeny = $A + $B;

return $Eredmeny;

}

$Osszeg = Osszead(3, 4);

Ez pedig egy függvény volt, mivel egy műveletet ír le, hogy hogyan is lehet két számot összeadni. Ennek végrehajtása során egy eredmény jött létre, ezt jeleztük a return kulcsszóval. Látható, hogy a hívás helyén valójában egy értékadó utasítás áll. Ez azért van, mert az eredményeket gyakran tárolni szoktuk, mivel más számításokhoz, vagy más eljárások paramétereként szoktuk felhasználni.

Na és most figyelj:

function OsszefuzveKiir($SzovegA, $SzovegB) {

echo $SzovegA . $SzovegB;

return;

echo 'Ezt már nem fogod látni';

}

Eljárások esetében is használhatsz return-t, de annak más célja van. A return utasítás meghívása mind eljárás, mind függvény esetében megszakítja a függvény/eljárás futását. Mivel egy eljárás nem képezhet eredményt, így utána kifejezésnek is tilos állnia. Ezt általában arra használjuk, hogy megszakítsuk az eljárás futását, pl. egy bizonyos feltétel bekövetkezése esetén.

"nekünk így mondták hogy az mellékfüggvény"

Valójában a main() is ugyanolyan függvény, mint bármelyik, csak két dologban különbözik:

- az a program belépési pontja,

- emiatt kötött a paraméterlistája és a visszatérési típusa.

De egyébként az is egy függvény. :)