18-24 lányok! Elégedettek vagytok az arcotokkal teljes természetességében, smink nélkül?

Szerintem hülyeség túlmisztifikálni ezt a kérdést.

Olyan vagyok, amilyen, - olyan anatómiai adottságokkal rendelkezem, amilyenekkel, - pont.

Ezt kaptam, ebből kell munkálkodnom, és senkinek nem szebb vagy csúnyább alapvetően, - ez attól függ, mit hoz ki belőle. Meg egyébként is mindenki mást tart szépnek.

Nem kell rögtön a plasztikára, de még sminkre sem gondolni: egy jól megválasztott frizura, egy arcformához illő szemöldök mindenkin rengeteget dobhat.

Nem kell azt gondolni mindenkiről, hogy “biztos azért vakolja be napi szinten a fél fejét, mert nem fogadja el, és rondának tartja magát”, - NEM, ez nem feltétlenül így működik. Igen... a sok trendi instaribit majmoló, még nem kialakult személyiségű és ízlésű 14-20 évesek között ez gyakori jelenség leHET, - hiszen a többségük eleve abban a korban van, hogy keresi önmagát, szeretné megtudni, mi áll jól neki, de nem kell általánosítani.

20 évesen eljutottam odáig, hogy semmilyen mondvacsinált problémám nincs a vonásaimmal, simán kimegyek feltétlen, natúr arccal is az utcára, ha nincs időm vagy kedvem 10-15 percet áldozni egy füstös szemre. Amikor sminkelek, nem azért teszem, hogy kényszeresen takargassam az arcomat. Bár, - valljuk be, - elég extrém a megjelenésem alapjáraton, - ennek ellenére bárki felismer sminkkel és anélkül is, ez nem science fiction.

Ez nekem egy fajta kreatív önkifejezés, ami a “publikum” elé tárja a belső világomat, az életérzésemet. Kialakult személyiséggel rendelkezem, és jelenleg pont úgy nézek ki, ahogyan 10-17 évesen akartam. Hála Istennek, már nem nagyon engedélyezek beleszólást ebbe másoknak, tudomásul veszem, hogy nem tetszik mindenkinek minden, és csak az ő kedvükért nem fog megváltozni a személyes preferenciám.

A testemről annyit, hogy rengeteg próbálgatás, tapasztalat és egy nagyobb fogyás után már tisztában vagyok vele, hogy mi áll jól nekem, mi az, ami tökéletesen áll a domborulataimon, mi áll közel a szívemhez, és mi az, ami abszolút nem. Értelemszerűen ami az utóbbi kategóriába esik, azt soha nem fogom magamra erőltetni. Ha az ember megismeri, hogy mi előnyös számára, milyen színek, kiegészítők mutatnak jól rajta, és van megfelelő forrása, ahonnan ezeket a dolgokat több-kevesebb sikerrel be tudja szerezni, akkor nincs ok aggodalomra.

Személy szerint nem tudnék egy olyan testben élni, ami nem tükrözi a valódi személyiségemet.