Hogyan legyen pozitív kisugárzásom? Hogyan fogjam meg az embereket hogy szívesebben beszélgessenek velem?

Vannak dolgok, amiken változtatni nemigen lehet.

Születünk egy adott szemelyiseggel, temperamentummal és ezt a környezet még formálja is. Ha jó helyen vagy, akkor te is kiegyensulyozottabb és vidámabb leszel, de ha nem, akkor a jó isten összes tanácsa sem fog segíteni.

Én pl személyiségre egy Wednesday vagyok. Néha örülök neki, néha meg tehernek érzem. Van akiknek ez tetszik, masoknak meg nem.

Aztán lehet nem is baj, hogy több személyiségünk van(egészséges kereteken belül). Nem leszünk egysíkúak és unalmasak.

Sok féle embert láttam már akiknek más-más személyiségük volt mégis vonzották az embereket. Láttam végtelenül kedves, vicces, mosolygos, akár pörgős embereket is akiket alig közelítettek meg. De láttam bunkó, előítéletes, idegesítő embereket akik körül szintúgy csak nyüzsögtek mások.

Szóval lehet valami abban hogy ezen nem tudunk változtatni, vagy csak simán a környezet nem mindegy.

Én régen csendes visszahúzódó voltam, minden szót úgy kellett kikönyörögni belőlem, mégis folyton volt egy nagy baráti társaság körülöttem, amint elváltak útjaink, jött a következő, sose voltam egyedül. Sokat változtam azóta, majdnem állandóan jókedvem van, mosolygok mint a tejbetök. Az emberek szeretnek velem lenni, úgymond "rámhangolódnak", átragad rájuk a hangulatom.

Csak hogy mondjak egy friss példát:

A minap állásinterjún voltam, egy kis váróban várakoztunk, volt egy férfi aki nagyon nyitott, kiváncsi volt, néha kérdezett egy-egyet valakitől, ők csak válaszoltak aztán megint kerülgették egymás tekintetét. Egyik kérdésénél bekapcsolódtam, és ahogy beszélgettünk a többiek tekintete is ránk irányult a padlóról meg a plafonról. Nem kellett sok és sorra becsatlakozott mindenki, fél óra kínos csendes üldögélés után az egész váró beszélgetett,nevetgélt. Bent 4 szigorú, ijesztő ember várt mintket az interjún, úgy hívták be az embereket mintha kivégzésre hívnák aztán mindenki úgy is jött ki utána mintha ha a saját temetéséről jött volna. Azt mondták sose volt még ilyen nehéz dolguk, szét szedték őket. Aztán ott voltam én aki épp a szemét dörzsölgette mikor behívták, még poénosan meg is jegyezte a férfi hogy ne sírjak. Bementem és elmosolyodtak, végig teljesen baráti légkör volt, egyáltalán nem voltak szigorúak vagy ijesztőek. Azzal búcsúztak el tőlem hogy sose hagyjam el a jókedvemet.

Kicsit hosszú lett bocsi :D