Szerintetek illik egy 21 éves anyukának csajosan öltözni?

Én 24 vagyok, egy 3 éves kislánnyal.

Nem fogom behúzni a függönyt, mert gyerekem van, ne várja senki....

Az ilyenekkel ne foglalkozz...

Én 25 vagyok, 5 éves a fiam. Az elmúlt öt évem nekem is hasonló volt, mint ahogy te csinálod a dolgaidat (bár én sajnos nem fogytam, meg kellett barátkoznom az új alakommal, ami nem ment könnyen, de már elfogadtam), én semmi kivetnivalót nem látok ebben. Ha valakinek nem tetszik, azzal nem kell törődni, te tudod, hogy nektek mi a jó, ennyi.

Én nem vagyok egy cicababa, emiatt nem is szólt meg soha senki, inkább amolyan vagány csaj voltam mindig is, na én meg emiatt kapom néha az ívet, például hogy milyen már az, hogy egy anyukának egész karos tetoválása van, meg hogy koponyás-cseresznyés-akármilyenes táskával flangál, meg hasonlók. Hát aztán? Nekem így tetszik. Koncertekre is szoktam járni, mert szeretem. Miért ne járhatnék szórakozni? Ártok vele valakinek? Hát nem. Akkor meg hol érdekeljen engem, hogy ez kinek böki a csőrét?

Büszke vagyok rád,hogy 21 évesen gyereket mertél vállalni tanulás mellett és ha ez nem lenne elég,ráadásul még magadra és a kapcsolatodra is fordítasz időt. Nem semmi,hidd el.

Az én tanácsom összesen annyi,hogy igen is adj magadra, A PICIBABÁDÉRT. Igen,furán hangzik,de hidd el,ha minden rendben van otthon,mert a párod nem csak megszokásból szeret,hanem szerelmes beléd,a nőbe, és te is jól érzed magad,mert sportolsz,így a lelked is kiegyensúlyozott és van időd magadra,akkor felhőtlenül boldog évek várnak rátok. Mást sem hallasz az anyukáktól,csak hogy már megint a gyerek,már megint nincs idő semmire,már megint kövér vagyok,már megint nincs itthon a férjem...stb. Te nagyon jól csinálod,mert te irányítod az életed. Sok nő erre képtelen és belefárad és besavanyodik,amit először a kapcsolat szenved meg,aztán annak az elromlását a gyerekek. Végülis,ki akar egy szőröslábú mosogatólészagú hájpacni mellett maradni?! Fontos az is,hogy eljárjatok szórakozni a pároddal, nyilván nem a heti 3ra gondolok,de néha muszáj,hogy ne anya és apa legyetek,hanem a nő és a férfi. Meg persze a nagyinak sem árt némi idő az unokájával ;) Ezek mellett természetesen a pici kell,hogy legyen az első,de könyörgöm,mit akarnak a szomszédok?? 21 évesen nézz ki úgy,mint ők? Hát bocs,de nem! Nem kötelező követni senki utasításait,független nő vagy és még előtted az élet!! Senkinek semmi köze hozzád vagy a babádhoz,vagy a párodhoz! Ha csámcsogni akarnak valakin,ott a szembeszomszéd,azt piszkálhatják. Te pedig élj felszabadultan és szeretetben,ahogy neked jólesik.

Bocsi,hogy hosszúra sikerült,de annyira tetszik a hozzáállásod,hogy nem hagyhattam szó nélkül :)

Sok boldogságot nektek!!

Szia!

Én is a te korodban vagyok, 9 hónapos bébivel. Gondolkodtam hasonló dolgokon, mondjuk nem a szőke hajon, de mindenesetre azért mert van gyermekünk, semmiképp ne szokjunk rá a mackónadrágra, meg a lógós kötött pulcsikra. Ráadásul az én férjem olyan kaliber, ha megnéznek engem az utcán, nem akarja megfojtani az illetőt, hanem büszkén kihúzza magát, hogy "igen, mi együtt vagyunk"! Másrészt ha visszafogod magad, és nem élsz teljes életet akkor az kihat a nevelésedre, tanulásodra, házasságodra... Csak természetesen, ahogy tetszik! :)

Amikor a nő anyává válik, az a világ egyik nagy csodája szerintem. Alig várom, hogy én is megtapasztalhassam ezt a fantasztikus életérzést.

Azonban, attól, hogy egy nő anya lesz, nem kell kendőt húzzon a fejére, otthonka....stb. Egy édesanya nő is marad. Ettől szép az egész. Igenis kell, hogy csinos maradj, és elégedett légy önmagaddal (és itt nem egoizmusra, természetes önbizalomra gondolok). A férjednek is szüksége van rád továbbra is, mint nőre, mint a csinos feleségére. Aki mást mond, az nyilván féltékeny és irigy, mert elhízott és nem tud mást felvenni csak zsákruhát...nekik sincs veszve semmi. Sportolni, egészségesebben étkezni bármikor el lehet kezdeni, de az nem szép dolog, hogy irigységből blamálnak. Nem szabad hallgatni rájuk. :) A férjednek és magadnak tetsszél, más nem számít :)

Én 19 vagyok, 1 éves a kislányom. Igaz én az első 2 hónapban elég ramaty állapotban voltam, de utána elkezdtem ujra foglalkozni magammal (eljártam futni egy héten 3x, tornáztam otthon stb) És sokkal jobban érzem magam így, kiegyensúlyozottabb vagyok és boldog. Mivel én semmit nem híztam igy ruhatáram sem cserélődött le, így maradtak a fiatalos nőies ruháim. :-)

szerintem ebbe semmi nincs hogy ugyanúgy foglalkozol magaddal, ennyi belefér még egy anyának is. büszke lesz rád a párod és a gyereked is :-)

Attól, hogy anya lettél, még igenis fontos, hogy jól érezd magad a bőrödben, és adj magadra.

Én azokat az anyákat nem értem, akik szülés után arra hivatkozva igénytelenek, h semmire nincs idejük. az embernek arra van ideje, amire akarja. havonta egy fodrász, napi 10 perc magadra nem a világ vége, ettől a gyerek nem szenved sérülést.

Az öltözködést is túlpörgik sokan. Attól, h valaki szült, nem kell zsákban járni, igenis lehet csinosan, csajosan öltözködni. van as világon mosógép, meg mosószer, ha a baba miatt foltos lesz, ki lehet mosni.