Az EmO-kat miért nem veszik ember számba? Egy EmO lánynak nem lehet pl disco stílusú barátja? Vagymi? 14 EmO girl

19:15

Ez a kérdés bennem is felmerült.

Továbbá: "puszcsi, láw, ceríí, matska, kötsög, neveknél pl. Lacee, stb.. Nagyon sok emo ír/beszél így.

Velem ez történet:

Folyton anyámat előttem verte meg apám.

A bátyám mikor 7 éves voltam felakart akasztani,de hála túléltem.Itt vagyok.

Menekülni kellett apám elől,mert zaklatott.

Volt olyan hogy nem telt dolgokra,nem volt mit enni képzeld,de túléltem...

Megvertek már az utcán,megrúgdostak,de élek.

Jah,és a tesom folyton vert,foltokban látszott rajtam,de élek.

Az osztálytársak kiközösítettek,és a suliban folyton aláztak,de még nem adtam fel,mert volt bennem büszkeség.

Folyton máig beletaposnak az életembe,lelkembe vadidegen emberek,de nem adom fel! Mert van egy szó:BÜSZKESÉG!!

Lázadtam,voltam emo,de minek akkor sem volt jobb,jól megvertek ezért! megtéptek,pedig semmit nem csináltam.

Szerintem fölösleges lázadni akkor sem jobb,inkább harcolj,és esküdj meg hogy az életben ezután minden jobb lesz,és ha túlélte anyukád akkor még inkább legyél erős!

Mert én az vagyok,tanulok ezerrel és megesküdtem,mikor nekem lesznek gyerekeim én mindent megadok nekik hogy ne keljen szenvedniük!

16/L

Figyu egy kérdés: Miért tárgyalod úgy az emokat, mintha mind egyforma lenne? Mindig azt a szöveget hallom, h ti vagytok a "különlegesek".De hogy lennétek különlegeset, ha az összeset szinte egy emberként tárgyalod?:D

Jahj de szánalmas. -.-

nem csak az emok lehetnek hangulatemberek.Én is hangulatember vagyok,általában az élet jó oldalát nézem,és próbálok pozitívan gondolkodni.Sokkal jobb,minthogy sajnáljam magam,attól nem változik semmi.

Egy történet:

Mikor megszülettem anyai nagynamám már nem élt,mert egy autóbalesetben meghalt.A férje belebetegedett,nem bírta feldolgozni nagymamám halálát.6évvel később utána ment.Nagypapámat sem ismertem,hisz' 1éves voltam mikor meghalt.Elég nehéz volt nekem,hogy nem ismerhettem őket,és a mai napog van,hogy ez miatt sírok,nagyon szeretem őket,pedig nem is ismertem őket.Annyit tudok róluk amiket a szüleim meséltek.Anyai nagymamám beteg lett,kórházba került,több mint 200km-rel távolabb volt tőlünk.Anyukámék rendszeresen látogatták hétvégén,összefogtak a nővérével és papámmal és elmentek.Testvéremmel(18/L) sose mehettünk el meglátogatni,azt mondták nem nekünk való,mert nagyon sok olyan beteg van,akit nem kell látnunk.Fél évet volt kórházban,ezalatt 2x hazaengedték,akkor találkoztam vele,karácsonyra hazaengedték másodszorra,de nem tudta itthon tölteni a családdal a karácsonyt,mert rosszul lett és vissza kellett vinni.Az orvos azért engedte ki karácsonyra,mert tudta,hogy ez az utolsó karácsonya.De nem tölthettük eggyütt.Aztán egyre rosszabb lett az állapota,és meghalt.2,5éve halt meg,de a mai napig sírok,ha rá gondolok.Nagyon sokat köszönhetek neki,mert sokszor ők vigyáztak ránk,mert a szüleink dolgoztak,sok mindent tanultam tőle,és ezért hálás vagyok.Nagyon szerettem,és különlegesen kötődtem hozzá,hiszen a másik mamámat nem ismertem.Halála után egyre rosszabbul voltam,azt hittem nem élem túl,sokszor jártam sötét ruhába,mindig szomorú voltam.Így telt el kb. 2hónap,de rájöttem,hogy azzal,hogy magama fordultam nem lesz jobb és nem lehet visszahozni mamámat.Ez egy olyan fordulópont volt az életemben amikor megértettem,hogy miért jó ha pozítívan állunk a dolgokhoz,és nem azt nézzük,hogy mi a rossz az életben.

Attól függetlenül,hogy most már megváltoztam,pozítív vagyok,attól engem is könnyen meg lehet bántani,könnyen elsírom magam.De ez normális,hiszen ember vagyok,és érző szívvel rendelkezek.Szóval nem kell emonak lenned azért mert hangulatember vagy!

14/L(előbb márt írtam valamikor ide)

19:18

szerintem inkább akik így beszélnek a pózerek. és miattuk nem veszik emberszámba az "EmO"kat -.-"