Megvernének, ha néha női jellegű ruhában mutatkoznék publikusan?

Attól függ, hol. Nagyvárosokban kisebb esélyt látok rá, de nincs viszonyítási alapom, szóval lehet, hogy hülyeséget írok.

Bár szerintem nem annyira a verekedés reáli, inkább néhány beszólásra készülj fel lelkileg.

Ne más emberek reakciója tartson vissza, ha szeretnél valamit, persze azért vigyázz is magadra, de hidd el, nem érdemes ilyesmi miatt egész életedben másképp öltözködni, mint ahogyan jó lenne neked.

"De ez a közízlésnek árt.Tehát nyugodtan fejberúgható."

A probléma ott kezdődik, hogy hibás a premisszád. Nincsen közízlés, nincsen abszolút, vagy objektív ízlés. Tökéletesen szubjektív, hogy mit tartunk szépnek vagy csúfnak, ízlésesnek vagy ízléstelennek. Kant például úgy fogalmazott, hogy "szép az, ami érdek nélkül tetszik". Platón a szépséget a Szép ideájából vezette le. És még tudnék sorolni számos elképzelést, mellyel igazolhatom, hogy hibás az előfeltevésed, s ez alapján a konklúziód is. A társadalmi szerződésbe nem foglalhatod bele azt, hogy milyen ruhát vehet fel valaki egy szabad társadalomban. Ha ezt megteszed, akkor már nem szabad, hanem autoriter, ami nem a szabadságra, hanem valamilyen tekintélynek a véleményére épül. Egy XXI. századi demokráciában nem hagyhatod figyelmen kívül az ellentétes véleményt, és nyomhatod el azt fizikai módon. Ez a XX. századi diktatúrák eszköze volt, melyből köszönjük, de nem kérünk.

"De én kérek. Egy férfi ne járjon emberek közé miniszoknyában."

Továbbra sem vagy hajlandó megérteni a polgári társadalom működését, és ezzel egyetemben az én érvelésemet. Azt hiszem, erre már csak annyi reflexiót engedek meg magamnak, hogy egészen nyugodtan "rúgj fejbe" valakit azért, mert kifejezi az identitását, de akkor számolj azzal, hogy ennek törvényi, büntető következményei lesznek. És javaslom, hogy ne kérj a XX. századi autokrata rezsimekből. Nem szeretnéd megtapasztalni azt, hogy milyen a szólásszabadság hiánya, milyen a folyamatos terror jelenléte. Ezek ocsmány dolgok, amik az ember ösztönös vadállatjellegéből adódnak. Ezt a vadállatot ketrecbe kell zárni, nem pedig szabadjára engedni. Make love, not war. Peace.

"A kérdés az volt,hogy megvernék -e. Az első két válaszban az volt hogy igen. Hiába törölték, tényleg megvernék. Nagyon helyesen szerintem."

Az utána következő válaszokban viszont nem ez volt, ahogyan én sem ezt írtam. Viszont továbbra sem értem, hogy...

1.) mi alapján formálsz jogot magadnak arra, hogy fizikailag torolj meg olyat, ami nem rád tartozik?

2.) miért nem vagy hajlandó megérteni, hogy miképpen működik egy modern demokrácia?

3.) miért nem érted meg, hogy mi az a pluralizmus és társadalmi diverzitás?

4.) miért ne viselhetne férfiként azt, amit akar?

5.) miért nem fogadod el, hogy másnak más véleménye van és lehet?

6.) miért érzed a saját perspektívádat a tökéletesen lekerekített igazságnak?

7.) miért kellene a te véleményedet alkalmazni másokra vonatkoztatva?

Másfelől pedig nem, nem verné meg senki. Elég megnézni például a Budapest Pride-ot, ahol valóban találkozni crossdresserekkel, transzvesztitákkal és transzszexuálisokkal, azonban őket sem veri meg senki, csak néhány fröcsögő nagymagyar akad, de ők csak tisztességes távolból tudnak a Bibliából idézeteket skandálni. Engem sem vernek meg az utcán, pedig nekem sem olyan az öltözködési normám, amit az alig tisztelt publikum pártolna.

"A Prideon ott voltak a zsaruk. Sajnos nem a rendes emberek oldalán."

Ez egy végtelenül primitív megnyilvánulás volt részedről. Megjegyzem, számítottam rá, tudatosan hozakodtam elő a Budapest Pride példájával. Ami a témát illeti, azt gondolom, hogy nincsen értelme ízlésről vitába bonyolódni. Már a kérdésre való első válaszom megírásakor tudtam, hogy a végén elő-előbukkan majd a homofób és kirekesztő, rasszista, soviniszta argumentum ad hominem. Ezt ezen a platformon és különösen ebben a kompországban el sem lehet kerülni. Ajánlom, hogy olvass Platónt (különösen: Szümposzion /A lakoma/), és akkor a homoszexuális érzelmekre is lesz rálátásod, esetleg művelődj, mielőtt ilyesféle undorító megnyilatkozásokat teszel. A "rendes" pedig egy relatív fogalom, pontosan annyira megragadhatatlan, mint az "jó", "szép", "rút". Magyarország sosem járt élen az emberi jogok tekintetében, mindig igyekezett a nomenklatúra dogmatikus, konvencionális, fanatikus, bigott nézeteket vallani, tudván, ezekkel tökéletesen lehet a paternalista államrendbe integrálni a műveletlen és tanulatlan alsóosztályt, akik a közvélekedéstől eltérő emberek szellemi és fizikális degradációjában saját maguk jelentéktelenségüknek a felsőbb szintre emelését, megdicsőülését vélték felfedezni.