Mi az a divat tetoválás?

Tipikusan klisés, elcsépelt “bármi, csak legyen valami kis izé a karomon”szimbólumok, amik szinte minden influencer ribin ott virítanak, csak azért, hogy elmondhassa, hogy ő is ki van varrva.

Nyilacska, átlőtt szívecske, minimalista apróságok, szigorúan az Instáról lelesve.

Nagyobb vagy személyesebb dolgot viszont nem vállalna be, sőt általában fikázza azokat, akiknek ilyen van.

Úgy kéne megértened, mint ahogy a divatot is. A divatnak számos útja és ideje van. Azt hívják klasszikusan divatosnak a dolgok, tárgyak, fogalmak, viselkedések, eszközök, módszerek etc. között, amik az aktuális időben az összeshez képes jelentős hányadot foglalnak el egy halmazban.

Mivel ebből gondolom, hogy nem értesz semmit, így konkrétabb kell legyek.

A késői 16. század, illetve korai 17. században divatos lett a paróka hordása, de csak nyugateurópában, azon belül is a francia területeken. Ezzel szemben ugyanekkor a japánban a nagyon visszafogott, feltűzött apró haj volt a divat a felső rétegben.

Szóval akkor mondhatni, hogy a paróka divatos volt akkor?

Az egész populációra nézve nem, az egész világra nézve nem, az egész társadalomra nézve nem. Mégis, lokálisan, egy bizonyos rétegben annak lehetett nevezni.

Mivel a mai világ jóval gyorsabb, nyitottabb, így a különféle rétegek, osztályok, stílusok, országok állampolgárai között hasonlóságok figyelhetőek meg.

A tetoválásra kanyarodva, 1998-2005 közötti években a magyarországi társadalom azon rétegére nézve, akik főleg diszkózni jártak és az elektronikus zenékért rajongtak, nagyon sokan csináltattak a nők között úgynevezett rib*rendszámot, míg a férfiak főleg a vállra helyezett nonfiguratív mintákat, olykor tribal stílusba átmenő elemekkel.

Tehát nevezhetjük az akkori rétegnek az akkori évekre azon stílusú tetoválásait divatosnak. Nagyjából ekkor jött divatba a köves orrpiercing, a tüskés szemöldökpiercing, a nagy, lógós köves kölökékszerekkel.

Ma, az egész országra nézve nem mondhatni, hogy a tetoválás divatos, mert nem divatos az oviban-kisiskolában, az öregekotthonában, tehát kapásból a társadalom felénél nem az. A maradék része a társadalomnak is eloszlik ezeregyféle stílusra. Vannak csoportok, akiknél mondható, hogy divatos bizonyos elemek megléte, míg más csoportokra teljesen más igaz.

Itt különböztetnék meg két fontos dolgot. Az egyik a divathajszolás és a másik az emberi hülyeség.

Teljesen normális, hogy egy ember élete során más és más dolgok érdeklik, változik ízlés terén. De vannak olyanok, akiknek nincs egészségesen kiforrt valódi stílusa, hanem erőteljesen hajszol valamilyen irányzatot, hogy jobban be tudjon illeszkeni abba a társadalmi rétegbe, amiről úgy látja, hogy neki ott jó. Sokszor ez évekkel később ütközik vissza, amikorra a testi érettség mellé a szellemi érettsége is megjön.

Az emberi hülyeség meg úgy társul e mellé, hogy a személyiségi foltokat mások hatására mások töltik ki. Tehát a béla azt mondta, hogy de jó lesz neked ez/az/amaz. Hallgas rám, én tudom, hogy neked mi a jobb...(és még hasonló dolgok), vagy csak spontán ennek hiánya merül fel és a tv/internet információs áramlatai közül kap el olyanokat, amik nem jók.

Innen jönnek azok, hogy neki azért kell tetoválás, mert XY-nak is van, vagy hogy neki pont olyan kell.

Így egy bizonyos minta elkezd elterjedni. Pár évre rá lecseng, majd azok, akiknek van eléggé magas aránnyal elkezdik érezni, hogy nekik ez nem kell már, tehát megbánják.

A gond itt van. Ha egy ruhát nem akarsz hordani többet, akkor leveszed, eladod, elajándékozod, kidobod... de a tetoválással nem ilyen egyszerű.

Nagyon sok ember van aki takargatja, sok van, aki elfedeti másik tetoválással, vagy aki leszedeti sok pénzért. De míg a tetoválás sem egy olcsó mulattság, addig a leszedetése még drágább. Bár az ember a saját kárán tanul, attól még ezek a majmolók/utánzók sajnos nem mindig.

Szóval azok, akik divatból tetováltatnak, viszonlag hasonló vagy épp azonos mintákat varratnak. Pillangók, oroszlán, végtelenjel, tappancsok, virágok, elcsépelt mondások,...stb, és csak azért, hogy nekik legyen.

Addig nincs baj vele, hogy nekik tetszik, de amikor már csak azért és akkor is... akkor igen.