Én vagyok az egyetlen fiatal a magyar társadalomban, aki egyértelműen igazolja, hogy a magyar kasztrendeszer igenis létezik a párkeresésben?

Az összes szép lány rondának nevezett, akiknél bepróbálkoztam vagy egyértelműen, érdekes arckifejezéssel, undorral jeleztek, hogy nem vagyok a esete és kopjak le. Ezután gondoltam egyet és kipróbáltam, hogy vajoan a nem vonzó lányok is így reagálnak-e? Nos nagy részben igen, még a túlsúlyos, egy fiú rajongóval sem rendelkező lányok között is voltak olyanok, akik külsőmet látva azt mondták, hogy ne kíváncsiak rám többet, mondjuk úgy szó nélkül tiltotta egy kettő, mások csak nem válaszolak soha többet, emberszámba sem vettek, ahogy ez alányoknál már annyira bevett szokás jó módukban. De találtam pár nem vonzó lányt, aki azt mondta helyes vagyok, persze nem mondanám, hogy hú, de lelkesen voltak, talán egy-kettő akinek már midnegy ki csak fiú legyen, na azok jöttek minden hülyeséggel, hogy végre együtt legyünk, persze a táv közbe szólt, lévén ezek többnyire facebookon zajlott kísérletek voltak, ritkán kint a városban, de azt inkáb ba szép lányokkal, bár két kövér lány ott is a pofámba röhögött, mintha ők értékes szépségek lennének. Szóval több éves terepbeli tapasztalataim után én már tudom, hogy létezik a kasztrendszer, csúny a csúnyához, szép a széphez való. Én nem vagyok így boldog, ezért úgy döntöttem prostizni fogok, a pénzemért legalább szexelhetek olyannal is, akihez tudok vonzódni, éljenek a prostik!