Szeretek egy lányt, de nem merem bevallani neki, de félek, hogy ha nem cselekszem, akkor még beleszeret egy barátomba, mit tegyek?

Üdv!

Arról lenne szó,hogy úgy hozta a sors,hogy közelebbről megismerkedtem egy lány osztálytársammal,és úgy beleszerettem,hogy a mai napig nem tudok semmi másra gondolni csak rá,ezt soha nem mondtam el senkinek,magamba tartottam,és 100%-ig biztos vagyok benne,hogy nem viselkedtem úgy,hogy bármi jelét is adtam volna,hogy többet szeretnék tőle,mint holmi barátság...

Nemrég azonban bemutattam egy barátomnak,és nem tudom,miért mindig velem csinálja ezt az élet,de eléggé egymásra tasláltak,és elég feltűnő,hogy valami kibontakozik lassan köztük,egyszerűen már azon gondolkozom,hogy megölömk magam,pedig tudom,hogy túl kéne magam tenni rajta,a lány nagyon rendes,aranyos lány,értelmes,és szinte az összes érdeklődési köre megegyezik az enyémmel,és egyszerűen jobban szeretem az életemnél,de soha nem mertem neki elmondani,mert féltem,vajon hogyan reagálna,vagy mit mondana nekem,elvégre még (lassan 18 évesen) barátnőm se volt soha,és ezt ő is jól tudja.

A haverom nagyon rendes srác,tudom,hogy ha esetleg úgy alakul,akkor nem fogja átverni,vagy bármi ilyesmi,nagyon udvariasan bánik a lányokkal,csak nem értem,hogy miért pont vele hozta össze a sors,azzal a lánnyal,akiért bármit megtennék,de még csak utalni se merek neki,hogy bármit érzek iránta...

A kérdés az lenne,hogy mégis hogyan tegyem rajta túl magam,ha a lány,akit szeretek,az egyik legjobb "barátommal" összejön?

Attól félek,hogy ha elmondom neki,mit érzek,akkor egyszerűen kinevet,és soha többé nem mernék lányokkal ismerkedni(ez történt még 7.-ben egy lánnyal,pedig így útólag rájöttem,hogy akkor nem is voltam szerelmes),és nem telne el nap,hogy nem bőgném el magam miatta,és nem utálnám magam,amiért ilyen nagy hülye voltam

17/f