"Kedvesfiúk", elcserélnétek a kedvességeteket rámenős, pofátlan viselkedésre?

Csajozási vonatkozásban értelmezzétek a kérdést.

Szerintem nincs semmi nehéz abban, hogy tegyünk a másik ember véleményére és rámásszunk lányokra és előbb cselekedjünk, mint kérdezzünk, de azt se mindig.

Mert kedvesnek lenni erőbefektetést szükségeltetik, rohaddddéknak lenni viszont nagyon könnyű. Majdnem olyan mint a lustaság és a szorgalom. Bárki tud lusta lenni, mert az csak úgy jön magától. Az érzelmi-szociális lustaság pedig modortalanságban és taszító jellemben manifesztálódik. És általában társul az általános lustasággal és nemtörödömséggel.

Én egy végtelenül keserű ember vagyok, nem is nézek ki jól, mégis voltak barátnőim is meg kalandjaim is. Mindig akad valaki. Pedig volt idő, hogy társaságok utáltak ki pár óra után, még olyanokból is csak az ellenszenvet váltottam ki, akikkel nem is beszéltem! Mondjuk most is erőlködés nélkül sikerül ez és még csak észre sem veszem magamon, hogy mennyire modortalan, lusta és együttműködni képtelen egyén vagyok.

Pénzem sincsen, mivel személyiségem miatt nem alkalmaz senki.