Ha én magányos, kicsit antiszoc srác vagyok, akkor mégis miért tör rám időnként az az érzés, hogy olyan magányos vagyok és jól esne egy lány, akivel szeretjük egymást, aki ölelgetn és csókolgatna és én is viszont?

Önsajnáltatás... szedd össze magad, az vonzóbb! :) Megnéznék egy képet rólad. :)

Tudom mit jelent ha bántanak állandóan, de ezen túl kell lépni. Nem hagyhatod, hogy gyökerek határozzák meg az életed. A gond az, hogy önmagadat sem tiszteled.

22N

Mert vágysz a kapcsolatra, szeretet, szerelemhiányod van. Tombolnak benned a hormonok és szexuális vágyad is van ám rendesen!

Tudom miről beszélsz 90% ban én is olyan vagyok mint te. Nekem időnként volt társasági életem, tehát én sok mindenbe belekóstolgattam azért, de én nekem is az a legnagyobb bajom hogy vágyok egy kapcsolatra.

Én is rondának tartom magam, pedig mondták már egy páran hogy jól nézek ki. Főleg hogy magamhoz képest nagyon sokat sikerült lefogynom 123 kilóról mentem le 94 kilóra. És csak ideiglenesen álltam le ezzel. A munkahelyemen sok mindenkivel kijövök, ott jól érzem magam, de nehezen sikerült feloldódnom, viszont 1 év alatt rengeteg mindenre jöttem már rá, hogy mi a tényleges problémám. Viszont egyes dolgokra még mindig nem találtam megoldást.

A lényeg hogy neked is velem együtt össze kell kapnod magad egy picit. Tudom nehéz, megoldást még én is keresem hogy hogyan győzzük le. De nálam van egy lány aki nagyon tetszik, de csak köszönni szoktunk egymásnak de ezenkívül mást nem tudok mondani, közeledni sem tudok feléje.

nekem ez a legnagyobb megoldás hogy félek előre lépni!

mert kicsit sem vagy antiszociális, egyáltalán nem szenvedsz ilyen betegségben.

neked valami más bajod van.