Egyszerre gyűlölném és szeretem is?

Sziasztok. Volt egy lány, akit nagyon szerettem, de nem jöttünk össze, mert nem értettük a másik érzéseit, és nem is mondtuk el.

Nagyon sokat törődtem vele, bármit elmondhatott nekem, bármi baja volt, akár hajnal 3 kor átmentem hozzá, de csak barátok voltunk.

Aztán elég sokat veszekedtünk, ilyesmik...

Aztán felkeresett, de a végén le.szart.

Ha nekem volt valami bajom, akkor soha nem érdekelte, mindig volt valami habi kifogása, ilyesmik.

De idáig minden nap láttam, de elköltöztek a szüleivel. Nem is keresett,kerestem azóta, úgy érzem csak kihasznált.

Régen egy csendes, félénk ember volt, mostanára meg rengeteg balhéba kerültem vele pl szórakozóhelyen, verekedések, részegre itta magát stb...

Az a szeretet amit éreztem gyűlöletté vált iránta, hagyom had járja a saját útját, mivel nem tudok rajta segíteni, és a segítséget el is utasítja, megkért, hagyjam békén.

Ez nekem nagyon fáj/fájt.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy nem tudom a konkrét okát, hogy miért változtak meg az érzései irántam, mármint, miért váltott új barátik kört, mielőtt még elköltöztek volna. (70km) Próbálkoztam befenyíteni azt a baráti kört, hogy ne vigyék bele "hülyeségekbe", ez ismét konfliktussal járt.

Mos már rájöttem, értelmetlen, ő azt a "rossz" utat választja.

Ami a legnehezebb, hogy nem tudom mi volt a baja a régi baráti körével, köztük velem. Nem tudta nekem elmondani, hogy mi is a baja/volt.

Szerintetek is jól teszem, ha nem foglalkozok vele? Az egyetlen dolog ami érdekel, hogy miért hagyott cserben.