Ha a nők jelentős része egyenes, korrekt, s nem érdekli őket az anyagiasság, akkor az mégis hogy a fenébe lehet, hogy amióta összeszedtem magam anyagilag, sokkal szívesebben ismerkednek velem?

Volt egy elég nehéz időszakom, amíg tanultam és diákmunkát végeztem egyszerre. Volt olyan is, hogy szinte ennivalót nem tudtam venni, mert a fizetnivalók mindent elvittek. Édesanyám betegeskedett, őt is támogatnom kellett. Nem is nagyon tartott ki senki mellettem, pedig óriási szükségem lett volna egy lelki társra ezekben az ínséges időkben. Most hogy nagyjából rendeződött minden, befejeztem az iskolát, jobb állásom lett, a nők is kezdenek rám felfigyelni. Amíg szarul álltam, addig le szartak. Vagy ezt az egészet szerintetek hogyan értelmezzem?