Ezt hogyan lehet félreérteni?! (meleg téma)

Szóval, röviden: 17 éves vagyok, fiú. Kb. egy hete ráírtam egy másik, 16 éves srácra, egy hamis facebookon, hogy elmondjam neki, hogy nagyon tetszik nekem. Azóta többször beszéltünk. Az elején nagyon oda volt azért, hogy megismerjen engem, amikor erre rászántam magam, megírtam neki, hogy mondja meg, mikor és hol találkozzunk. Ezt meg is írta. Gondoltam, még egyszer rákérdezek, hátha félértette, világosan leírtam neki, hogy FIÚ vagyok és így tetszik nekem. Erre nem írt vissza semmit. Ma írtam neki több nap kihagyás után egy üzenetet, hogy most mi van? Félreértett valamit, vagy csak megijedt. Ezt írta vissza rá: "az a helyzet, hogy sajnos félreértettelek".

Ilyen üzeneteket váltottunk pl.:

én - "igazából nem tudom, hogy melyik ’csapatban játszol’ (...) Ha lányról van szó akkor könnyebb dolgod van, ha pedig fiúról, akkor először bizonyosodj meg róla, hogy veled ’egy csapatban játszik-e’. Ezt azért emeltem ki, mert én is hasonló helyzetben vagyok és én sem tudom eldönteni, hogy odamerjek-e eléd állni, hogy mi a szitu, vagy inkább tovább emésszem magam ezzel a dologgal. Nem tudhatod, hogy ki vagyok, mert nem ismersz, ezért is ilyen nehéz ez a helyzet. Lehet, hogy most ezt viccesnek találod, hogy „hi-hi egy meleg beindult rám xD”, de részemről ez egyáltalán nem ilyen egyszerű."

ő - "Kedves 'ismeretlen' én mindenképp oda mennék hozzá."

.

.

.

.

én - "de miért szeretnéd ilyen hamar megtudni?" (mármint azt, hogy ki vagyok valójában, mert azt is megírtam neki, hogy egy suliba járok vele, szinte minden nap látom őt és ő is engem)

ő - "Mert kivancsi vagyok :)"

én - "Az a baj ezzel, hogy a 'dolgot' rólam csak 2-3 ember tudja, akikben a legjobban megbízok. És ők is már régóta osztálytársaim,"

ő - "Nyugodj meg , aztan gyere oda hozzam es mond el"

.

.

.

.

én - "ez a helyzet már magában is fura, legalábbis számomra és ha már nekem az, akkor bele sem tudok gondolni, hogy számodra miylen lehet...."

ő - "Ezigyvan:D"

én - "azt sem akarom, hogy ha meglátjuk egymást a folyoson, akkor inkább a másik irányba menjünk, mert annyira kínos az ügy."

ő - "Nem lesz kinos az ugy"

én - "Meglehet. Viszont a szemedbe vagy egyáltalán rád nem tudnék a szégyentől nézni, jó a szemedbe most sem tudok valamiért."

ő - "Pedig nyugodtan nezhetsz azt mondjak szepkek :):D"

én - "addig én is eljutottam, hogy láttam, h. kékek, de az csak egy véletlen folytán volt "

ő - "Nyugodtan nezheted mondom :Dd"

.

.

.

.

(közben volt, hogy megkérdezte, hogy milyen osztályba járok, nem mondtam meg neki, igazából úgy tette fel a kérdést, hogy "Milyen osztalyba jarsz? B?" és a sulinkban úgy van, hogy a B osztályba csak fiúk járnak, visszagondolva ez is fura, miért kérdezte meg :/ )

.

.

.

.

.

én - "Szia (...) . Gondolkodtam a dolgon tegnap óta és valami felmerült bennem. Vajon miért akarsz megismerni? Tudod rólam, hogy tetszel nekem, pláne úgy, hogy fiú vagyok és ennek ellenére is kedvesen, és nem elutasítóan kezeltél. Ebből is látszik, mennyire komoly vagy. Azt is meggondoltam, hogy akkor a jövő héten megbeszélhetnénk, ha még mindig szeretnéd. Csak szólj, hogy mikor."

ő - "Nekem hetfon is jo, ha neked jo"

én - "de még előtte légy szíves válaszolj arra a kérdésemre, hogy miért akarsz megismerni?"

ő - "Mert kivancsi vagyok es szeretek ismerkedni."

.

.

.

.

.

én - "Szia. Visszaolvastam az uzeneteket es felmerult bennem a kerdes, h. lehet felreertetted, amit irtam neked. Azert irom meg megegyszer mielott megkeresnelek, mert kinos lenne, ha ott jonnel ra a dologra: tehat en nem lany vagyok, hanem fiu, es igy jossz be nekem."

nah, erre nem írt vissza, azután küldtem el neki, 4 nap kihagyás után ezt: "Most egy igencsak furcsa helyzet alakult ki. Egy hete még épp te győzködtél, hogy vállaljam fel magam előtted, hogy ki vagyok. Most pedig, hogy elértem erre a szintre te hátráltál ki, legalábbis nekem így jött le. Nem tudom eldönteni, hogy vagy most esett le neked a ’dolog’, azaz valóban félreértetted, vagy megijedtél attól, amit írtam neked. Akármelyik is történt, nem számít. Ebből a helyzetből maximum én jöhetek ki rosszul. Légy szíves Te mond meg, hogy mi legyen. Akárhogy is döntesz, tudomásul veszem és tiszteletben tartom azt. De egy valamiről ne feledkezz meg. Tudod, az irodalomban van egy olyan kifejezés, hogy carpe diem, ami annyit jelent szó szerint, hogy ’élj a mának’, bővebb értelemben azt fejezi ki, hogy még addig tegyünk meg valamit, amíg nem szalasztjuk el az alkalmat, nem leszünk idősebbek, mert akkor már bánhatjuk, hogy nem tettük meg."

erre ő: "Szia az a helyzet hogy sajnos felreertettelek"

Ezek után megírtam neki, hogy megértem, és elfogadom a döntését.

De most tényleg nem hagy itt valami nyugodni, ki olyan hülye, már tényleg, hogy kétszer is leírom neki, hogy fiú vagyok, és ezek után is beszél velem. Meg a suliban is többször megnézett már, emiatt már többen is mondták, hogy az a srác nagyon megnéz engem. Igazából nem tudja, hogy a kamu facebookon ki írt neki, mert nem mondtam el neki, személyesen akartam, de ezek után már nem szívesen állnék elé.

Nektek mi a véleményetek erről? Vagy csak nekem furcsa ez így?