Biszexuális férfiként miért nem tudok szerelmes lenni férfibe?

Én biszex nő vagyok, a szexet simán el tudom képzelni nővel, voltam is nővel, viszont érzelmi kapcsolatot csak és kizárólag férfival, mert érzelmileg abszolút nem vonzanak a nők, csak szexuálisan.

Ez is a biszex kategória, csak kicsit másabb szitu, mert érzelmileg nem kötődsz a saját nemedhez, csak szexuálisan.

Egyáltalán "férfiként szerelmes lenni férfiba" már nem stimmel a mondat. Ez transzok, genderqueerek, és hasonló több-kevesebb mértékben lányos személyiségű melegek képessége. Ha te pszichológiai értelemben 100%-osan férfiként működsz, akkor érzelmileg nem fogsz tudni mit kezdeni egy másik domináns férfival. Fizikailag vonz a teste, az egy dolog, de nem több. És nem is lesz több. A férfinak a szerelem az a szituáció, amiben ő az erős, és a másik fél az általa oltalmazott. Akinél ez a felállás, annak nem jön szóba a fordítottja, egész egyszerűen a személyiségéből kifolyólag. Egy férfi egója nem tudná hová tenni, hogy egy nála erősebb másik férfi elkezdjen babázni vele, vagy a konyhában felejtse... Az esetleg megeshet veled, hogy beleszeretsz egy ilyen kis hajasbaba lányos fiúcskába, aki ugyanazt az érzést fogja kiváltani belőled, mint egy lány. Ha mindenáron össze akarod hozni a testi vonzalom és a szerelem érzését egy személybe.

De ez sokaknál szét van csúszva, nem vagy egyedül. Sőt, még maga a külsőség is szét tud csúszni kétfelé: valakinek bejön a nagy-erős férfias test, de kizárólag lányosan megcsinálva: tökéletesen szőrtelenítve, hosszú hajjal, nőies ruhákban, akár inkább a micsodáját se vegye elő... Merthogy minden férfiassági jegy közben taszítja.

Sokféle "kevert" orientáció létezik, nem csak a férfiak vagy a nők 100%-os szőröstül bőröstül való igénylése. A biszexualitás is azt jelentené, hogy mindkettő egészben kell, itt viszont arról van szó, hogy csak részben kell valami ettől vagy attól a féltől, nem kellenek mindenestül. Erre nem létezik pontos és elterjedt kifejezés, úgyhogy sokan jobb híján bi-nek adják meg magukat. Nem a legpontosabb megközelítés, csak hát ez van.

Igenis sokan vannak ilyenek: ők azok, aki sokáig vergődnek, mert nem tudják eldönteni, hogy mi is a helyzet. Míg mások 14 évesen egyértelműen tudják, mi kell nekik, ők még akkor sem értették meg igazán magukat, mikor már három gyerekük van. És ez azért van, mert erről sehol nem beszélnek, ez még az LMBTQ-n belül sem létezik. Pedig nem lennék meglepve, ha két számjegyű százalékról beszélnék...

(((Kitalált sarkított példa: XY-nak térdtől lefelé a női lábak tetszenek, térdtől felfelé a férfi lábak. De ha nem nyer megerősítést benne, hogy ilyen létezik, akkor magától nem fog összeállni neki az ábra. És közben mind a társadalom, mind az LMBTQ-társadalom arra kötelez, hogy el kell döntened, hogy a fiúkat, vagy a lányokat szereted! (Esetleg mindkettőt, vagy egyiket sem.) De ilyen félig ezt félig azt alternatívákat nem ismernek. Tehát ilyen egyelőre "nem létezik". Ez olyan dolog, hogy amíg nem volt internet, transzneműek sem tudták magukról, hogy ők azok. Valljuk meg 90%-uk azt se értette, mi baja van, amíg nem hallott életében először másik ilyen ember létezéséről.)))