Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek rajtam csak a pszichológus segíthet?
Üdvözletem minden kedves idelátogató topiklakónak! :)
Nem szeretnék az N+1-ik méretbeli panaszkodó lenni, mert azért annyira ismerem errefelé a szokásokat. Szándékozom kicsit kibontogatni a kérdésem előzményét, továbbá számítok az értelmes és építő jellegű reakciókra.
Tudni kell annyit rólam, hogy a való életben az emberekhez empátiával forduló segítőkész személyiségnek tartanak. Volt már, hogy hasonló problémával küzdő férfitársamat motiváltam ilyen irányban (van erre egy csomó vicces/könnyed mondásom), illetve más téren is szívesen segítek bármilyen lelki problémával kapcsolatosan. Jól eső érzéssel tölt el, ha segíthetek másokon. Röviden ennyit rólam.
Mielőtt nekem esnétek, hogy loser, introvertált nyomi lennék aki sírdogál a sarokban és nem tesz semmit... Megelőzném ezt azzal, hogy nagyon is nyitott, pozitív kisugárzású, jó kedvű férfiként vagyok ismert a baráti körömben is. :)
Az ellenkező nemmel való ismerkedést mindig úgy kezdem, hogy először emberként, barátként kedvelem meg és utána ha beindulnak a dolgok és a másik fél is jól fogadja ezt, akkor jön a randizós/flörtölős fázis. :)
A problémám ott kezdődik, ha komolyra fordulna a dolog, akkor nem szépítem: elmenekülök, természetesen kitalálok valami tényleg gagyi indokot és udvariasan elköszönök. Társkeresőn is próbáltam ismerkedni, de inkább leregisztráltam a nyolcadik ilyen után, mert úgy érzem ameddig ezt helyre nem teszem, addig nem tartom fairnek az idejüket rabolni és a jóindulatukkal visszaélni azon hölgyeknek akiknek én is tetszek. :(
Eddig az életem folyamán kettő nőnél sikerült ezt a buta pszichológiai akadályt legyűrnöm. Természetesen az elsőnél az első együttlétünk nem sikerült, annyira rágörcsöltem. Másodiknál is eléggé dadogott a dolog. Utána fel tudtam szabadulni, ebből lett egy majdnem 2 éves kapcsolatom.
A második kapcsolatom rövid volt, de ott is nehézkes volt az "indulás". :) Nagyon későn vesztettem el a szüzességemet is.
Nyilvános helyeken ahol adott például a helyzet, hogy látható a dolog, ott is igyekszem takargatni a dolgot, nagyon szégyellem. (Edzőterem zuhanyzó része, strandon ahol van szintén, nyilvános toalett)
Eddigi létezésem során sosem értették az ismerőseim, munkatársaim, haverjaim, hogy miért nincs párom (életem jelentős hányadában), mert adta magát szerintük a helyzet, hogy azzal a személyiséggel amivel megismertek nem lenne problémám. A gyökerét a dolognak csak nagyon kevés beavatott ismeri. Volt olyan is, hogy arra gyanakodtak meleg lennék, de ezen csak mosolyogtam maximum. :) Meg most már Ti is, de ugye hála az anonimitásnak, ez így is marad.
Amit persze még tudni kell rólam, hogy tinédzseren voltak rossz tapasztalásaim ilyen irányban. Magát a megalázott érzést le tudtam vetkőzni, úgy néz ki, vagy lehet mégsem?
Szerintetek lenne értelme pszichológushoz mennem? Tudom, dinka vagyok, de ha erre gondolok, elönt egy ilyen ciki/szégyen kettős érzés akkor is. :D
El tudom képzelni az életemet egyedül, nem kajtatok a párkapcsolat után, de azért olyan jó lenne szeretni és szeretve lenni. :)
Tudjuk le a felszínes tényezőket is: tényleg kicsi a méretem. Hosszra kb 12 cm lehet és vastagságra is vékony, plusz vér típusú szegényke. :D A sors fura fintora, hogy a libidóm meg nem alacsony. x)
A kényelmes óvszer ami jó az a Mysize 49-es, pont passzentos vastagságra. A normál méret már nem százas, sajnos. :)
Tömören röviden: Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem a méret a lényeg, sokkal fontosabbak a szellemi/lelki tényezők egy normális kapcsolatban. De, mindig jön a de... :)
Köszönöm, hogy elolvastátok. Jöhetnek tanácsok, tapasztalatok, elfogadom! :)
Negyedik iksz elején járó F.
válasza:Nem akarok általános dolgokat pufogtatni, de persze pszichológus is segíthet neked... Legalábbis abban segíthet neked, hogy te magad elkezdj olyan folyamatokon átmenni, ami a személyiségedben rejlő "gátakat" le tudja küzdeni, de egyébként ezt te is megteheted.
Én ezt félig meddig átéltem ezeket, csak szerencsére volt egy lány, amikor én 22 éves voltam, aki igenis ki tudott mozdítani a komfortzónából, aki akarta azt, hogy amikor én vissza húzódtam volna a "csigaházamba", bújjak elő! Ehhez persze szerencse is kell, de hidd el, hogy ezt önmagad tudatosan is befolyásolni tudod.
Engedd el a negatív gondolatokat, és légy nyitott, lépésről lépésre. De ne siess el semmit, ne "elvárásokkal" menj neki egy szituációnak. A párkapcsolat, a szexualitás az nem élet halál kérdése, mindig ezt szoktam erre mondani. Egészen egyszerűen le kell venned magadról a terhet, mi lesz hogy ha 2. jön össze, vagy éppen az 5. ? Semmi.
Te egy normális ember vagy, ez az írásokból is kiderül, biztos hogy sok értéked van. Egészen egyszerűen találkoznod kell majd azzal a nővel, aki ezt észreveszi, és tisztában lesz azzal hogy mi miért van nálad úgy... de ahhoz neked is tenned kell.
válasza: válasza:"Ők is cska beszélgetnek veled a problémádról úgy, ahogy bárki más tenné, nem tudnak annál többet nyújtani."
Fúh, ez mekkora tévedés! Nem is tudom, hogyan fejtsem ki.
Tény, hogy nem fog meggyógyítani, hiszen nem is vagy beteg. De ettől még nem "csak" beszélget, mint a szomszéd: ő tudja, tanulta, hogyan kell. Meghallgat, rákérdez, rámutat, bátorít, visszajelzést ad, tanácsot ad. A különbség leírva bagatellnek tűnhet, valójában döbbenetes hatása tud lenni.
És akkor még nem beszéltünk a kognitív terápiás módszerekről, hipnózisról stb, amik már bőven túlmutatnak ezeken.
A kérdésre visszakérdeznék:
A kapcsolataidban milyen volt a szex?
Milyen visszajelzéseket kaptál?
A kapcsolatok hogyan értek véget?
Milyen atrocitások értek korábban a méretedet illetően?
Amikor leblokkolsz egy randin, mitől félsz pontosan?
Köszönöm srácok! :)
3:
"A kapcsolataidban milyen volt a szex?"
Az elsőben aktívabb volt a partnerem egy fokkal, viszont nem volt meg annyira az érzés, hogy kívánná a dolgot. Másodikkal jobb volt, soxor nagyon izgatott állapotban volt (ez a pohárból veszem ki a kezem effektus), viszont ő nem volt olyan aktív. :) Másodikra így is szívesebben emlékszem vissza.
"Milyen visszajelzéseket kaptál?"
Az első nem akarta elhinni, hogy szűz vagyok amikor először kedveskedtem a számmal, állítólag elég ügyes voltam. Ezt másodkézből is úgy halottam vissza, hogy nem vagyok jól eleresztve, de jól kompenzálok. :) Viszont visszajelzésnek veszem azt is, hogy sajnos a kapcsolat végén lebukott, hogy kavargat egy másik férfival aki jóval tapasztaltabb volt nálam. A másodkéz utána szintén elkotyogta magát, hogy nagyon jó a szex az utódommal. :)
"A kapcsolatok hogyan értek véget?"
Elsővel én szakítottam az előző pontban leírtak miatt. Másodikban velem szakítottak, ő nem sugallata, hogy a mérettel baj lenne, más indokokat sorolt fel. Mindkettővel barátságosan megbeszélve a dolgokat, de persze szomorúan búcsúztunk el egymástól.
"Milyen atrocitások értek korábban a méretedet illetően?"
"Megmosolyogtató" volt a látvány. :)
"Amikor leblokkolsz egy randin, mitől félsz pontosan?"
Randin sosem blokkolok le. Végig hozom a lendületes, bolondos, felszabadult őszinte énemet. (Első barátnőm kifejezetten kiemelte, hogy ezért is tetszettem neki első körben) Eleve a társas/szociális érintkezés engem eléggé felpörget. :) Néha annyira bepörgök, mint ha speedeztem volna. :D
Utána hazamentem és persze mint mindent, túlagyalva jutottam el arra a következtetésre, hogy én meghátrálnék a dologtól. (#bepanikolas) :|
Köszönöm szépen a privátban történő megkeresést, de nem tudom milyen szögből lényeges/releváns a kinézetem a kérdésemre nézve. :)
Nem szándékozom magamról képet küldeni.
Köszönöm!
válasza: válasza:Kedves hármas! Még visszatérve a kognitív terápiás módszerre, az nem ér semmit! Aki nagyon nem szeret magával szembenézni és soha nem gondolkozott még saját lelkivilágán és semmilyen összefüggésre nem jött még rá, annak talán érhet valamit. Én pont kognitív terápiás pszichológushoz is jártam, és pont úgy beszélgetett velem a problémámról, ahogy én beszélgetnék bárki mással a problémájáról! Csak arra ráment sokszor tízezer forintom, és semmivel nem lettem vele előbbre. Az analitikus sok esetben elvileg többet érne.
A hipnózis pedig egy humbug. Nem is tudom, ilyen marhaságot hogyan lehet tudományosan elfogadni. Tipikusan ilyen marhaság való a pszichológusoknak, akik értelmes módszerrel nem képesek a lelki problémákat és összefüggéseket megfejteni. A projektív tesztek már úgy tűnik, nem elegendők semmire. Vagy valami, ami alapján ki lehetne következtetni a problémák összefüggéseit, amihez ész is kell.
Meg ez is, hogy van húszezer módszer, amik közül egyik a kognitív terápia, és csak azt az egy módszert alkalmazza az összes mókus makacsul, még az emberi lélek összetettsége ennél szerteágazóbb módszert kívánna meg.
"Meghallgat, rákérdez, rámutat, bátorít, visszajelzést ad, tanácsot ad." - Ezt ugyanúgy meg tudja tenni barát is, ismerős is, csak ingyen.
válasza:Semmi gond, nem tekintem off-nak!
Minden hozzászólás szerintem hasznos, ami érinti a témát. :)
válasza:3-as vagyok
Ne bántsuk a hetest, pontosan értem, mi a baja. Az ember elmegy a nagy problémájával egy pszichológushoz, remélve, hogy ő tudja a megoldást. Erre a csávó leül és elkezd beszélgetni, a végén meg odaadod a sok ezer orintot, és úgy érzed, átb**tak. DE! Van itt néhány dolog.
Tekints úgy a pszichológusra, mint egyéb szakemberre, pl egy asztalosra.
Alapvetően könnyen gondolhatják sokan, hogy veszek egy fűrészt, egy gyalut meg egy fúrót és én is megcsinálom ugyanezt. Az is benne van a pakliban, hogy egy hobbista simán ügyesebb munkát végez, mint egy pályakezdő, de végzett asztalos.
Azaz simán igaz lehet, hogy van olyan haverod, aki egy sörözés alatt messzebbre juttat, mint valamely pszichológus 10k-ért óránként. De! Lehet, hogy egy hobbista megcsinál egy ágyat, vagy íróasztalt, de egy konyhabútorra már asztalos kell. Nem a kezdő, de nem is a hobbista. Keresni kell egyet, aki ebben már tapasztalt és eredményes.
Nem vagyok pszichológus, csak munkahelyi vezető és coach. Ezzel együtt magamról is tapasztalom, hogy megkeresnek emberek, akik már nem tudom mióta el vannak akadva a problémáikkal, felteszek nekik három kérdést, és a saját válaszuktól úgy tátva marad a szájuk, hogy még két hét múlva is hálálkodnak, pedig nem csináltam mást, csak kérdeztem, szembesítettem, tippeket adtam, magamról beszéltem.
Szóval de: igenis működik, álltam már mindkét végén a helyzetnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!