Mitől lehet az, hogy fiatalon csak nagyon ritkán van szexuális vágyam?

Én 21 lány vagyok, még szűz, egy barátom volt eddig (ajánlatokat azóta is kapom), de belé sem voltam szerelmes, szakítottam is vele, mielőtt lefeküdtünk volna, nem kívántam őt testileg. Ritkán szoktam maszturbálni, nem igazán vágyok kapcsolatra sem, nekem ez a nyali-fali meg szexualitás egyszerűen nem része az életemnek, és őszintén, eddig nem is hiányzott, elfoglalom magam máshogy.

Szóval vágy bennem sincs (vagy legalábbis nem annyi, mint amennyinek kellene ilyen korban), bár tetszettek már meg férfiak plátóian, de ha szexre kerülne a sor, lehet, hogy nem akarnám, vagy belemennék, de inkább csak az ő kedvükért, mert ez nekem nem fontos. Az viszont vonzó lenne, ha látom, hogy legalább ők élvezni, én inkább adni szeretnék, mint kapni :P. Én is inkább a látványhoz vonzódom, de nem magát az aktust kívánom. Bár egy lelki társ, úgymond, jólesne nekem is :P.

Persze lehet, hogy ha szerelmes lennék valakibe és összejönnénk utána meg folyton kívánnám, ha hirtelen elindít bennem valamit. Testileg és emberi kapcsolatokat illetően világéletemben éretlen voltam. Szóval lehet, hogy fogunk még változni, lehet, hogy nem. De mégis hogy lehetne ezt kivizsgálni? Menjek oda a háziorvosomhoz, hogy hali, nem kívánom a szexet, mi lehet a baj?

#5-ös vagyok. Köszi Miquel! Így már érthetőbb, hogy mire gondoltál.

De azért a kérdezőnek nem azt akarod mondani ugye, hogy te már tudod a diagnózist a leírtakból és ime a gyógymód: szokjon le az étolajról.

Bár csak ilyen egyszerű lenne az emberi test. :)

"nem azt akarod mondani ugye, hogy te már tudod a diagnózist"

Látom, nem úszom meg hosszabb levezetés nélkül.

Tehát kezdjük az étolajnál. 46 éve bizonyos Ansel Keys írt tanulmányt a napraforgólobbi megbízásából az állati zsiradékok káros mivoltáról, és a olajok hasznáról. Az iromány már akkor több sebből vérzett, de keresztülverekedték, a háziasszonyok meg kitörő örömmel fogadták. Tény, hogy sokkal kényelmesebb vele bánni, mint a zsírokkal. Csakhogy az ember évmilliók üllőjén kovácsolódott emésztőrendszere nem tud mit kezdeni egy pár évtizedes divatirányzattal. Az olajtól görcsbe rándul a Vater papilla, nem tud csorogni az epe.

Egy felnőtt ember beleiben mintegy 2 kilónyi baci és gomba él, és teszi a dolgát. Nem túlzás azt állítani, hogy rajtuk múlik a létünk. Mindenbe beleszólnak. Ha jól vannak, jól vagyunk mi is, ha valami nincs rendben velük, azonnal megérezzük mi is. Csak érdekességképpen; a depressziósok bélflórájából teljesen hiányzik két baktériumtörzs: a Coprococcus és a Dialister. Tudod, mit jelent ez? Olajokat, valamint kevés rostot eszel, mehetsz a pszichológushoz, aki persze nem tud veled mit kezdeni, csak megtöm antidepresszánssal, amitől még szarabbul leszel.

A bacik tehát létfontosságúak! Az olajoktól azonban nincsenek jól. Lassan átveszik a helyüket a rossz bacik és gombák. Utóbbiak a szénhidrátok, cukrok lebontásáért felelősek. Tehát rájuk is szükség van. Csakhogy! A vékonybél falát mindössze egy hajszálnyi membrán alkotja. Jó esetben ezt belülről a jó bacik vonják be, és őrzik, védik, hogy ne jusson át rajta semmi. Ha bacik megritkulnak, elpusztulnak, a gombák spóráinak horgas rögzítőlasszói felsértik ezt a membránt, gyulladások, ezek nyomán apró lyukak keletkeznek, melyeken keresztül emésztetlen fehérjemolekulák kerülnek a véráramba. Kialakult az áteresztő bél szindróma, amiben szinte minden ember szenved, anélkül, hogy tudna róla. (Az orvosi protokoll ugyanis nem foglalkozik vele.) Csakhogy itt nem áll meg történet! Minden kórokozó fehérjékből áll. Ha ezek bejutnak a szervezetbe, mozgásba lendül az immunrendszer. Ha emésztetlen fehérjemolekulák kerülnek oda, szintén! És itt jön a legjava; a fehérjék mimikri effektusa. Megtévesztésig tudnak ugyanis hasonlítani a szerveink fehérjéihez. (A tejfehérje pl a tüdőnkéhez.) Ha az immunrendszer támadásba lendült, amíg idegen (vagy annak hitt) fehérjét érzékel, igyekszik azt elpusztítani. A mimikrihatás miatt a szerveinket is. És ott vagyunk a napjainkra népbetegségnek számító autoimmun betegségeknél. Ezek mindenkinél más formában jelentkezhetnek, néha tényleges panasz nélkül, évekig ellappanghatnak. Az ember napról napra, tehát észrevehetetlenül gyengül. Fel se tűnik neki, ezt hiszi természetes állapotnak. Addig megy ez így, amíg egy kis szar influenza ágynak nem dönti.

Mesélek valamit. 50 éve egy influenza úgy söpört végig a városon, hogy szinte senki sem esett ágynak. A mi harmincfős osztályunkból pl ketten-hárman voltak, akik otthon maradtak. Prüszköltünk, köhögtünk, folyt a taknyunk, és valószínűleg keresztül-kasul fertőztük egymást. Kit érdekelt? Mi zsíros kenyeret vittünk tízóraira, rendben volt az immunrendszerünk. Vidáman elbánt a legádázabb influenzával is. Ma mi van? Iskolák, kórházak közintézmények zárnak be, mert jajistenem, influenzajárvány van.