Volt már olyan, hogy bántalmazott titeket a párotok?

Tehát 9-es. Azt mondod, hogy aki nem tudja kontrollálni az indulatait, az soha nem is fogja tudni? Úgy defektes ahogy van és el is kell könyvelni örökre egy szemétládának, csak azért mert egyszer kiosztott egy pofont?

Csak mert szerintem, meg tudnak változni az emberek, de ha egyetlen egy botlásuk alapján ítélik meg őket, nem az alapján, hogy valójában milyen emberek, akkor az nem lesz túl jó hatással a jövőjére nézve. Ilyen alapon, elítélhetnénk mindenkit a legrosszabb bűne alapján és akkor azért te is szembesülnél vele, hogy nem vagy egy kisangyal.

Egy volt barátnőmnek rendszeresen voltak dühkitörései és olyankor rugdosott, karmolt, üvöltözött. Aztán elsírta magát és azt mondta, hogy ő ezt nem akarta. Egy orvos ismerősöm azt mondta, hogy lehet, hogy borderline személyiségzavara volt.

Szerencsére végül sikerült vele szakítanom és elköltözött más városba, így azóta nem is láttam. Mintha egy rémálomból ébredtem volna fel.

Látom, hogy főleg lányokra vagy kíváncsi, de fontosnak tartottam, hogy legyen egy fordított példa is erre.

#11

Én nem a 9. válaszoló vagyok, szóval csak a magam nevében fűzném hozzá, hogy szerintem nem várható el senkitől, hogy "mindenkinek jár második esély" alapon együtt maradjon egy olyan emberrel, akitől tart vagy akiben már nem bízik feltétel nélkül, és hát finoman szólva érthető, ha a (bármilyen szintű) fizikai erőszak ilyen érzéseket vált ki valakiből. Lehet, én is kicsit összezavarodnék, ha a párom, aki állítólag senkit nem szeret jobban nálam, egyszer csak lekeverne egyet, mert akkor éppen ideges. Ennél minden embert többre kellene tartani szerintem.

Biztos lehet változni, fejlődni, de ez már az egyén életfeladata lesz, a körülötte lévők meg szépen eldöntik magukban, hogy mi az, amit képesek/hajlandóak megbocsátani neki. Megítélhetsz a legrosszabb bűnöm alapján, végtére is elkövettem azt, nem fogok úgy tenni, mintha nem tartozna hozzám. A "nem vagy egy kisangyal" eufemizmust meg ne erőltessük szerintem, mert éppen úgy rá tudod húzni a tömeggyilkosra, mint az óvodából csokit lopó kisgyerekre, relativizálva ezáltal az elkövetett hibák súlyát.