Mit éreztetek amikor tudatosan gyereket csináltatok?

nálunk a babacsinálos sex a legérzékibb szeretkezés.

Akkor csak a másikra figyelünk,hogy neki jó,jobb legyen. És persze nem otthon vagyunk.

És mivel a fogantatáshoz nem sok tudatos közünk van,mert vagy összejön vagy nem,nincs bennem "plusz lendület hogy valami nagy dolgot hajtok végre"

Inkább az ad pluszt, hogy most minden ok jőhet a baba.

Hát nekem nem volt ennyire pozitív a változás. Mi előtte is megszakítással védekeztünk, így nem volt különösebben plusz az, hogy a végén az a pár másodperc bennem történik. Izgató, meg minden, de annyit nekem nem adott hozzá az élvezethez. A gumihoz képest mondjuk ég és föld lett volna.

Nekem egyébként elveszett egy kicsit arra az időre a szex önmagáért való volta és a játékossága is. Ez különösen szülés után lett nagyon erős bennem. Képtelen voltam a szexre azzal a felhőtlen élvezettel gondolni, mint korábban. Túl kézzelfogható lett a végeredmény: a kisbabánk.:D

Akit egyébként életem legnagyobb csodájának tartok, de annyira kézzelfoghatóvá tette azt, hogy a szex nem játék, hogy nekem évekre gondot okozott az, hogy egyáltalán kívánni tudjam a szexet önmagáért és ne úgy gondoljak rá, hogy dugás=kisbaba. Szerintem olyan 4 év múlva jött el az az idő újra, amikor a szex visszakapta a fejemben azt a pajzán, felhőtlen, önmagáért való élvezetet, ami korábban volt.

Én teljesen bestresszeltem, mert azelőtt egyszer sem szexeltem védekezés nélkül, és mindig nagyon figyeltem, hogy nehogy terhes legyek.

Aztán meg hirtelen pont az ellenkezőjét akartuk csinálni. Több, mint egy évig húztam, hogy bátorságot gyűjtsek, pedig akartam gyereket, de valahogy aktus előtt mindig attól kezdtem félni, hogy mi van, ha sikerül. Nekem ez egy nagyon nagy dolog volt. Aztán rávettem magam, 3. hónapban sikerült is.