Miert szamit menonek 12 evesen elvesziteni a szuzesseget es 16 evesen mar mindeb lehetseges dolgot megcsinalni?

Ezt az életformát állítják be követendő példának a médiában, és a kis pubertás gyerekek meg köztudottan fogékonyak az agymosásra. Persze ez nem az ő hibájuk, ebben a korban kezdenek rájönni, hogy nem maradnak mindig gyerekek, sőt, már kezdenek is felnőni (nézhetnek 12+os műsorokat szülői felügyelet nélkül lol) ezért könnyen magukra szednek mindent, amit látnak, és normálisnak hisznek.

Mi van egy átlagos, fiataloknak szóló műsorban? (nem gyerekmatinéra gondolok, hanem ilyen "tuti gimi" kaliberű sorozatokra)

Tizenéves kamaszok szerepére beválogatnak közel 30 éves felnőtteket, folyton mindenkinek szerelmi gondjai vannak, és aki otthon tölt egy péntek estét, az egy utolsó lúzer.

Ha meg netezik a gyerek, akkor a jó ég tudja, miket néz, és milyen értékrendet szed magára. (Megint: nem az ő hibája, csak próbál valami mintát találni tudat alatt, és általában nincs mellette állandóan a szülő, hogy lekeverjen neki egy taslit, ha hülyeségeken töri a fejét)

A médiánál nagyobb húzóerők a barátok: ha az osztályban a legmenőbb gyerek idő előtt kipróbál dolgokat (cigi, pia, szex) a többi kis sügér nem akar lemaradni a kis társuktól, mert kívülállónak éreznék magukat.

Ha valaki beleesett ebbe a spirálba, már cseszheti, és az lesz, amit írtál: 16 éves korára már olyan dolgokat csinált, ameddig az én fantáziám sem terjed el a 21 évemmel.

Még bőven élvezhetnék a gyerekkorukat, de ezek miatt a hülyeségek miatt a saját fejükre rántanak sok felnőtt problémát is.

Ez mondjuk a lányokra különösen igaz; soha a büdös életemben nem hallottam még olyat, aki a szájára vett volna fiút ezért az életmódért. (Csak "mai fiatalok" és "mai lányok" vannak.) A kislányoknak szembe kell néznie azzal, hogy nagy kan felnőtt emberek mondják rájuk - a 12-13 éves befolyásolható gyerekre, hogy "ócska kis r.bancok" és ennek különféle változatait.

A szex mindig egy izgalmas rejtély volt az ilyen korú gyerekek számára, csak ebben a korban nehezebb fegyelmezni és szemmel tartani a gyerekeket anélkül, hogy túlságosan belelépnénk a személyes terükbe.

Persze,a médiára mindig mindent rá lehet kenni,csak az a fura,hogy amikor azt a fiút/lányt kevésbé érte ilyen "befolyás",akkor azt mondják,hogy az elől nem lehet elbújni,viszont mikor valaki látja ezeket,mégis normális lesz,akkor meg se szólalnak...

A szülők sose szeretik azt mondani,hogy "igen,az én hibám,én neveltem",holott sok szor ez van.

*sokszor

Hogy ezt,hogy sikerült külön...profi vagyok :D