Szerintetek mennyire gyakori hogy valaki az első szerelmével, szexuális partnerével éli le az életét?

Én 16 évesen jöttem össze a párommal, még együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Persze, lehet, hogy vége lesz egyszer, lehet nem maradunk együtt örökké, ezt majd a jövő eldönti. Egyenlőre mindketten boldogok vagyunk a másik mellett. Mindkettőnknek mi vagyunk az elsők.

Szóval én szeretnék hinni még benne, hogy ilyen létezik.:)

,,Szerintem meg az ideális azzal maradni, akit szívből szeretsz, és aki mellett tényleg boldog vagy. Hogy ez az első, a második, az ötödik, tizenharmadik vagy a negyvenkettedik, az teljesen mindegy.,,

Én evvel a válaszadóval értek egyet.:)

Én nem adok neked igazat.

Ritka eléggé, hogy valaki az első partnere mellett maradjon, de a megközelítésed nagyon torz.

Nagyjából minden (normális, számunkra megfelelő) szerelmünknek ugyanolyan esélye van, hogy az maradjon a végleges. (Oké, fiatalabb korban ez a százalék kisebb, jórészt azért, mert az ember még személyiségileg is fejlődésben van, és nem biztos, hogy ugyanaz fog tetszeni, meg ugyanazt tartja fontosnak 20 évesen, mint 16 évesen.) De nagyságrendileg minden szerelemnek hasonló esélyei vannak. Kicsit gondoljunk bele matematikailag. Dobsz egyet egy dobókockával. Mennyi az esélye, hogy elsőre hatost dobsz? Nem túl sok. És ott csak 6 "résztvevő" van. Ha valakinek mondjuk összesen 15 partnere volt életében, akkor alig 7% jut úgymond egy-egy partnerre. Ha azt néznéd, hogy hányan vannak, akik mondjuk az 5. partnerben lelték meg a "nagy Ő-t", ugyanúgy meglehetősen kis számot fogsz kapni. Nem annyira kicsit, de kicsit.

De ne csak matematikailag közelítsük meg a kérdést!

Miért ne lehetne az első az igazi? Persze, az ember idővel úgymond rutinosabbá válik, de semmi nem zárja ki, hogy valakinek olyan szerencséje legyen, hogy elsőre a nagy szerelem találjon rá. Főleg ha érettebb személyről van szó, aki azért nagyjából tudja, hogy mire vágyik.

Az, hogy megunják egymást, meg mást akarnak, egyáltalán nem törvényszerű. És ha megtörténik, akkor sem azért, mert "nincs viszonyítási alap", hanem mert van, hogy egyszerűen kihűl egy kapcsolat. Hány ilyen van, és nem csak az első kapcsolatok. Egy 10. kapcsolat is zátonyra futhat, meg egy huszonéves korban kezdődött kapcsolat is unalmassá válhat.

Az szintén nem törvényszerű, hogy az ember másra is vágyjon. Aki mellett tényleg boldog, amellett nem azon fog sopánkodni, hogy "de kipróbálnék még más csajt/pasit is". És nem azért, mert nincs viszonyítási alap, hanem azért, mert szereti. Ahhoz meg nem kell viszonyítási alap.

Ez a "most csak próbálkozok, aztán majd 22-23 éves koromban, 2 év leforgása alatt célirányosan megtalálom, akivel leélem az életemet" dolog felettébb erőltetett. Mi a biztosíték rá, hogy akkor meg fogja találni? (Leszámítva persze, ha önmagának is hazudva, mintegy belső kényszerből marad valaki mellett, csak hogy teljesüljön a "terve".) Semmi. Az is ugyanúgy véget érhet, és lehet, hogy utólag jön rá, hogy akit előtte elvből elhajtott, az lett volna a legmegfelelőbb. Előre nem lehet tervezni, hogy "na, én most 23 évesen fogom megtalálni". És egyébként: ők nem fogják majd 10 év múlva megunni egymást?

Összességében: kicsi rá az esély, de nem lehetetlen. A családban 1 olyan személyt ismerek, akinek az első igazi szerelme lett végül a férje: az pedig nagymamám. (Nem, nem a középkorban élt, amikor még gyerekként eldöntötték a szülők, hogy ki kivel fog házasodni, stb.) De olyanról kettőről is tudok a tágabb családban, akik a 2. kapcsolatuknál állapodtak meg. Egy szó mint száz: lehetséges, és amellett kell maradni, akit szívből szeretünk, és aki mellett boldogok vagyunk. Mindegy, hogy hányadik.