Veszélyes úgy belemenni egy szexkapcsolatba, hogy a kiszemelt férfi egy helyen dolgozik a férjetekkel?

Nagy hulye vagy ha belemesz. Epp most hallottam a legszebb munkahelyi tortenetet. Fonok szexelt beosztottal...de fonoknek volt még ketto szeretoje. Egynek igert gyereket, egybe tett gyereket. Beosztottat abortuszra zavarta, masikat miutan ferjtol elcsalta kidobta. Otthon varjak gyerekei es a felesege. Szeretokbol kettot megfenyegetett kirugassal...egyet lepenzelt es munkszarzodest kotott vele.

Tehat, tanulsag szekszelj batran munjatarssal ugyis kitudodik es majd a vegen még o fenyeget, hogy elmondja ferjednek vagy ha nem a fonokod akkor a fonoksegnek.

A vegen mindenkeppen te leszel a legnagyobb ribke.

A ferjeden meg mindenki a hata megett fog nevetni.

Szepen eldegelhettek utana meg tizegynehany evig vagy csunyan valhattok.

A szurkebe szint vivo ferfi meg szepen kihasznal.

Negyvenesek voltak a tortenetben.

Kedves 18-as!

Először is nem 50. hanem 57. Másodszor meg nem te vagy az első, és remélem az utolsó sem, aki engem életművésznek tart. Eyetlen közös vonás van bennetek, nem tudjátok, hogy mennyi munka, mennyi véres veríték társul a sikereimhez. Bazki, én mindent teljes erőbedobással csinálok! Mindent! Amikor ittam, amikor bagóztam, azt is három ember helyett csináltam.

Sokszor megrágott és kiköpött az élet. Eddig mindig talpra kecmeregtem valahogy. Tudom, nem lesz mindig így. De amíg élek, igyekszem jól csinálni.

Életművész???

Még 16 sem voltam, amikor meghalt faterom. Anyám nem sokra rá lelépett egy barátjával. Egyedül maradtam. Mivel nem akartam állami gondozásba kerülni, senkinek sem beszéltem erről. Éjjelente vagont raktam, így jártam ki már a középiskolát is. Feketén persze, és fél pénzért, mert jattolnom kellett annak, aki helyett dolgoztam, amíg ő sörözött a kocsmában.

Még nem voltam 18, amikor anyám hazajött. Én persze leléptem. Fiatal voltam, és mint minden fiatal, én is feketének, vagy fehérnek láttam mindent. Anyám nem fért bele ebbe a képbe. Amíg el nem értem a nagykorúságot, idősebb hölgyeknél laktam. Volt, amelyik igencsak hervadásnak indult már. Szóval nem volt fenékig tejföl az sem. De tanultam abból is. Figyeltem a nőkre, figyeltem a gondolkodásukat, a lelkivilágukat. és később ennek nagy hasznát vettem.

Amikor nagykorú lettem, albérletbe költöztem. 12-es falú, kisméretű téglából épült, különálló szobácskába, amiben reggelre belefagyott a víz a pohárba, ha este 10-kor lekapcsoltam az olajkályhát.

Egyetem, nősülés. Közben zenélés, amiből csak a pénz érdekelt. (Meg a szombat esténkéni egyéjszakás digidugik.) Meg munka. Kőműves mellett, ács mellett, kőfaragó mellett. Edzésnek sem volt éppen utolsó, meg itt is lestem a szakikat, lestem a mesterfogásokat.

Később amikor a saját házamat építettem, ennek is nagy hasznát vettem.

40 éves koromig a munkáról szólt az életem. Másod-, meg harmadállásokról, hiszen kellett a pénz, mert a 0-ról indultunk az első feleségemmel. Jószerivel kimaradtam a gyerekeim életéből. Igyekeztem persze minden szabad percemet velük tölteni, de ma már látom, hogy ez édeskevés volt.

De nem is erre akartam kilyukadni. Csak arról akartam beszélni, hogy a z életben a sikereket ne szokták ingyen osztogatni. Ha akarsz valamit, csajozásban, vagy akármelyik területen, akkor egész emberként dobd bele magad. Mert kétféle ember van: az egyiknek sikerül, a másik feladja. Akinek sikerül, az soha nem adja fel, azért sikerülnek a dolgai. Ennyi a történet, és nincs ezen mit misztifikálni.