Meddig képes egy ember tűrni? Mikor jön el az a szint, amikor azt mondja: vége?

Kb egy éve a párommal közös albérletbe költöztünk pár barátunkkal. Azóta az a helyzet, hogy a barátok, az iszogatás, a szórakozás neki az első. Szinte heti jelleggel megígéri, hogy megváltozik és többet foglalkozik velem, de ez csak addig tart, ameddig kimondja.

Ma este is én naiv, elkészültem, smink, szép fehérnemű, minden, ami kell, várom, hogy fel jöjjön hozzám, erre még javában lent iszogat és jól érzi magát nélkülem.

Én is társasági ember vagyok, de szeretnék néha kettesben lenni vele. Kb 2 hónapja nem voltunk együtt és én mindig reménykedem, hogy hátha ma minden jó lesz, de állandóan van valami. Már azt is a fejéhez vágtam elkeseredésemben, hogy ha nem változtat a dolgokon, akkor meg fogom csalni. Lehet, hogy furán hangzik, de egy 26 éves felnőtt nő vagyok és szükségem van a szexre. Persze van olyan, hogy ő akarja és én elutasítom, mert ugy vagyok vele, hogy nehogy már akkor legyünk együtt, mikor ő épp ráér. Nagyon sokat dolgozik, hétközben mindig fáradt, a szombat esték lennének a legalkalmasabbak egy hosszabb, együtt eltöltött éjszakára, mert vasarnap nem dolgozik, de akkor is a haverokkal van.